És akkor az a bizonyos közös túrázás....

Mindig is imádtam bringázni, de valahogy hiányzott a közösség, hogy egyedül taposom a pedált, hogy ha elfáradtam, nincs ki erőt öntsön belém, nincs kinek panaszkodjak, vagy megbeszéljem, hogy álljunk meg. Mindent magamnak kell eldöntenem, megoldanom, de ugyanakkor "maradok a magam ura" azaz azt csinálok, amit csak szeretnék. Sokat gondolkodtam, hogy merre is billenjen a mérleg. Aztán billent, a csapatos bringázás felé.  Meg is találtam a csapatomat, akikkel szívesen megyek bringázni. Az első közös túrán a közeli Kunszentmiklós meghódítására íródott. Ez egy alapból 100 km-esre hirdetett túra volt, de én sejtettem, hogy az nem lesz meg annyiból, és milyen igazam lett. 123 km lett végül. Nagyon jól éreztem magam. Imádtam.

Aztán egy rövidebb túra következett, név szerint a Tőserdőbe vezetett az út. Az egy könnyebb túra volt, nem volt nagyon meleg, de viszonylag sokan összejöttünk. Eredetileg csak tekerős túrát terveztünk, de volt, aki meg is mártózott a Tiszában. A mártózás alatt Imrének kicseréltük a belsőt a bringájában, mert teljesen menthetetlenül szétment. Nem lehetett beragasztani sem. A visszaút sikeresen, de izgalmaktól mentesen telt. (70km lett a vége).

Aztán a csapat Ceglédre tekert a Laskafesztre, de én oda nem tudtam velük tartani, egyéb elfoglaltságaim miatt. Állítólag az is nagyon jól sikerült.

Na és eljött a július 14-e, amikor a híres DVCS túra, azaz Duna-Völgyi főcsatorna megtekintése volt a cél. Már a kiírásban is benne volt, hogy ez egy nagy részen homokos útvonal, tehát akinek országútija van, az kérjen gyorsan kölcsön egy terepre alkalmas bringát, vagy sajnos otthon kell maradjon. Persze voltak bevállalósak, akik eljöttek országútival, de nagy többség a MTB-nál maradt. Ezen a túrán még nekem is sikerült összezúzni magam. Egy kis részen, ahol a homok annyira kiszáradt, hogy kis bemélyedést vájt magának, ott beakadt a kerekem, és zuhantam. Az volt a csalós, hogy ezt a kis üreget benőtte a fű, és nem lehetett látni. Persze mint megtudtam előttem és utánam is többen elestek már, így a fertőtlenítőszerem a túra végére elfogyott. Ennek ellenére nagyon-nagyon sokat tanultam abból a túrából. Ez a végére 120 km lett.

Túrasorozatunk következő állomása eredetileg a jakabszállási Magyarkert lett volna, de tekintve, hogy már kora reggel 36 fok volt, és csak a "kemény mag" jelent meg a megbeszélt időben a megbeszélt helyen, így megbeszéltük, hogy a Magyarkert ahhoz túl messze van, hogy ebben a hőségben oda és visszatekerjünk. Nincs arra szükség, hogy valaki elszédül, akkor mit fogunk ott csinálni? De ha már mi ott vagyunk, akkor valahova csak guruljunk el. Így hát egy rövidített túrát eszeltünk ki, mégpedig egy kunbaracsi oda-vissza gurulást. Ezt be is iktattuk, és remekül éreztük magunkat. A statisztika: Szabinak defektje lett! Ez a túra most 52 km lett.

Túrasorozatunk következő állomása a tiszakécskei szabadstrand, ahol irtó jót pancsoltunk. Viszonylag sokan voltunk, de nagyon-nagyon élveztük. Az én hófehér pólóm a Tisza vizétől barnás-zöld lett, de nem bántam. Ez a túra sem volt hosszú, 70 km mindössze.

Túrasorozatunk újabb állomása a nyáron a hőség miatt kimaradt Magyarkert. Szeptember 8-i dátummal az is meglátogattatott általunk. Ha valaki most készül, lebeszélném róla. Igazából semmi érdekes nincs ott. 1000 Ft a belépő, de szerintem még 100-at sem ér. Én már máskor voltam bent, így most kihagytam. Viszont ittam kint egy fincsi hideg sört. :-D De a bringázás miatt megérte elmenni. :-) A túra rövidke volt, 80 km.

Végül az évadzáró túránk október 6-án lett megtartva Kiskunfélegyházán. A túravezetőnk ott lakik. Némileg nehezített volt a terep, mert Kiskunfélegyháza felé nem lehet betonúton menni, illetve nem végig, így az edzetlenek nagyon kifulladtak. Nekem abból az okból szerencsém volt, hogy aznap már Budapestre kellett visszamennem, így az ebéd után én vonattal utaztam. Nem bántam, mert nem nagyon tetszett az a tövises tüsis rész. Féltettem a gumijaimat. Nem örültem volna a defektnek. Szerencsére megúsztam. :-)

És amik a terveim szerint változni fognak a bringán....

Első körben a villa. A jelenlegi (SR SOUNTOUR XCT tekercsrugós változat 100 mm-es rugóúttal) helyett valami használhatóbbat tervezek. Lehetőleg levegős villát. 

Aztán a váltórendszert is cserélném, hiszen a 3x8 sebességet én kicsit kevésnek érzem. Így a jelenlegi (Shimano SL- M310 3x8 sebességes Rapidfire plus váltókar helyett) egy Sram X9 Trigger váltókar  szett, 

a jelenlegi (Shimano Acera 390) hátsó váltó helyett Sram X9-es 10 sebességes,

a jelenlegi (Shimano Acera M311) első váltó helyett pedig Spam X9 3x10 sebességes 

kerül a bringámba. 

Természetesen ha már a váltást kicserélem, akkor a fogaskoszorú (jelenleg Shimano CS-HG31 8s (11-34)) is megy a kukába. Helyette egy Sram PG 1070 10s. 

kerül beépítésre). 

A fékeket is lecserélném, méghozzá a jelenlegi Hayes Dyno Sport-ot egy Sram X0-ra. 

Lecserélném még sürgősen a markolatot, ami jelenleg egy Kellys Codex és vennék helyette egy  Kellys advancer 2density blue-t.  

és maradna rajta a jelenlegi szarv, valamint rátennék még egy pihenőkormányt is. 

Kellys spider alap

De ne szaladjunk ennyire előre, miről is beszéltem az előbb? Hókon csaptalak benneteket egy névvel, amit valószínűleg mindenki ismer, erre kaptam egy mail-t, hogy mégsem. Akkor bemutatom nektek Őt!

Neve: Kellys Spider Turquise
Születési helye és ideje: Kellys gyár 2013.
Besorolása: Hardtail
Kerékátmérője: 26
Rendeltetése: MTB

És részletesebben:

Váz anyaga: alumínium
Villa: SR SOUNTOUR XCT tekercsrugós változat 100 mm-es rugóúttal
Váltókar: Shimano SL- M310 3x8 sebességes Rapidfire plus
Hátsó váltó: Shimano Acera 390
Elsó váltó: Shimano Acera M311
Hajtómű: Shimano Acera M361 (42X23X22)
Hajtóműcsapágy: négyszögtengelyes monoblokk
Fogaskoszorú: Shimano CS-HG31 8s (11-34)
Lánc: KMC Z7
Kerékagy: Sram MTH-306 Disc
Felni: Kellys Draft 559x19 Disc
Fék: Hayes Dyno Sport
Fékkar: Hayes Dyno Sport
Külső gumi: Schwalbe Rapid Rob 24-559 (26x2,1)
Stucni: Kellys Expert 7 fokos
Kormány: Kellys Expert hajlított
Nyeregcső: Kellys Expert 30,9 mm
Nyereg: Kellys Apex
Markolat: Kellys Codex
Pedál: Kellys Master Alu taposó

Ilyen Ő:

Nyeregbe!

Tisztelt nagyérdemű közönségem! 

Most jött el az óra, hogy sokak nyomására, nekem is legyen egy blogom. Egy blog a teker(g)éseimről. Bringámmal kapcsolatos gondolataimról, terveimről.

Jelenleg egy Kellys Spider 2013-as gép boldog és büszke tulajdonosa vagyok. Nem mondom, hogy tökéletes a gép, koránt sem. De ár-érték arányban szuper. Tavaly áprilisban lettünk egymáséi Ő meg én. Akkor el kellett döntenem, hogy ennyiért (170 rugó) megveszem, és esetlegesen majd tökéletesítgetem, ha lesz rá pénzem, vagy várok még, és veszek egy másikat, ami egy komolyabb gép. Én az elsőt választottam.
Hogy miért?

- Mert így ahogy volt sem rossz.
- Mert így, hogy megvettem, ugyan már most tudom mit kellene kicserélni rajta, de mégis, szeretem.
- Mert még így kicsit alapgépként is gurul, élményt ad, baráti kapcsolatokat tart fenn és épít.  Városi harcosként szinte tök mind1, hogy milyen bringa. Lehetne egy csotrogány csepel is, a fő, hogy gurul. Sőt, bizonyos értelemben jobb lenne egy csotrogány csepel, mert azt nem félteném így.
- Mert tetszik a design-ja. Épp az én színvilágom.

Akkor vágjunk bele.