2014.05.24.

Ezen a napon Kitekertünk a Geréby kúriába. Ott dolgozik az egyik bringás társunk, aki még a tavasszal felajánlotta, hogy egyszer ha lesz kedvünk, tekerjünk ki hozzájuk. Kicsit áthágtuk a kreszt, ugyanis az 5-ös úton tekertünk Lajosmizséig. Az egy 4 sávos autóút, és nem tekerhettünk volna rajta bringával. Végig azon drukkoltunk, hogy nehogy rendőrök jöjjenek. Aztán egyszer csak nagy dudálás. Mindenki megijed, hogy te szent répa.... Aztán megelőz bennünket az Apukám. :-D Persze kiabáltam a többieknek, hogy csigavér, ez az Apukám, aki nem rendőr. Úgyhogy ezt megúsztuk, szerencsésen odaértünk a Geréby kúriába, ahol hála a házigazdának, mindent meg tudtunk nézni. A szobát, a wellness-t, a kertet, a recepciót, szóval mindent. Még nyuszik is voltak. Eleredt az eső is. Nálunk meg még egy fél pulcsi sem volt, hiszen odafelé még rekkenő hőség volt. Ki gondolta, hogy mire megérkezünk, a JÉG fog megverni bennünket? Azért nagyon jól éreztük magunkat. Köszi minden résztvevőnek....

Bringadoki-Bringaklinika avagy Veloroom, mi más?

Ahogy azt már sokan tudjátok, vagy hallottátok, a bringám némi halk kattogást hallatott. Én ezt megelégeltem, így kórházba vittem Őt. Azaz Duzmath Csabi doktorbácsi gondjaira bíztam. Mint kiderült a váltóbowden (is) beteg, és némi zsírozás is ráfér szegénykémre. Így egy bowdencsere, és némi zsírozás, és már jó is a paripa. Viszont beszélgettem Csabival, és megosztottam Vele, hogy milyen terveket szövögetek, már ami a bringacserét illeti. Ajánlotta, az általam is nagyon vágyott Cyclocross típust, amibe már régen bele vagyok szerelmesedve, és tud nekem szerezni olyat, ami minden igényt kielégítene. Egyelőre nincs pénzem, úgyhogy várólistás az ügy, de mindenképpen tervben van. 

Ő lenne az: 

Emellett nagy örömömre szolgált, hogy kisasoltam, hogy ők is forgalmaznak majd Casco sisakot!!!! JUPPI! 

Mivel a bringa gyógykezelésen van, így ma nem tekertem, csak odáig. Ha minden jól megy holnap kapom vissza, JUPPI!

2014.05.18.

Tegnap délelőtt 10-kor, a borús idő ellenére Bárándiné Évivel úgy döntöttünk, mégiscsak tekerünk egyet. Elhatároztuk, hogy egy kb. 100 km-t teszünk a bringákba. Így a Niki és Zoli által nekünk javasolt Kecskemét-Hetényegyháza-Kerekegyháza-Szabadszállás-Kisizsák. Izsák-Ágasegyháza-Ballószög-Kecskemét kört tettük meg. Nem lett végül 100 km, csak 97, de ez is tök jó volt. Kerekegyházán összefutottunk Kocsis Csabival, akivel jót beszélgettünk, így a pár percesre tervezett pihenőből kb. 1 órás lett. Elindultunk végül, de csak Szabadszállásig jutottunk, ahol elkapott bennünket az eső. Olyan esőt kaptunk, hogy csak na. Szerencsére épp egy parkban voltunk, és ettünk. Gyorsan berohantunk bringástól egy élelmiszerüzlet árkádja alá, és megvártuk, amíg eláll. Elállt. Hittük mi. Alig mentünk 2 utcát, Évi fékezett, és ugrás be egy buszmegállóba, mert szakadt. Ott is üldögéltünk egy kicsit, majd mikor csendesedett, továbbgurultunk. Meg az eső is utánunk. Az Izsákig vezető úton hol esett, hol nem. Izsákon aztán kaptunk megint. Ott annyira esett, hogy nem volt más, muszáj volt beülni forrócsokizni, mert tényleg szó szerint szakadt az eső. Vicces volt. Évivel majdnem összementünk, mert nem hallottuk egymást. Annyira esett az eső Izsákon, hogy Évi úgy gondolta álljunk meg a csehóban. Állítólag szólt is, de mivel én mögötte mentem, az eső pedig szakadt, kopogott a sisakomon, így nem hallottam. Már csak azt láttam, hogy Évi befékez előttem, és persze nyilván én is. Nem sokon múlt. Imádlak hidraulikus tárcsafék!! Viszont a forrócsoki finom volt. Beszélgetjük Évivel, hogy innen már csak Ágasegyháza, de ott nem állunk meg, aztán Ballószög, ahol lehet megállunk picit, és utána már hazaérünk. Kb. 40 km van még haza. Erre a kiscsaj megkérdezte hova megyünk? Mondtuk, hogy Kecskemétre. Erre hatalmas szemeket meresztett, hogy mi onnan, bringával? Mondtuk, hogy igen, de onnan is jöttünk, már tekertünk 60 km-t. :-D A kiscsaj arcát érdemes lett volna lefényképezni. Így leírni úgysem lehet. Mikor indultunk Iszákról haza, még esegetett picit. Aztán rátaláltunk egy útra, ami Kecskemétre visz. Igen ám, de nem tudtuk, hogy az Ágasegyházára megy, vagy ki az 52-es útra? Persze az 52-esre nem akartunk kimenni, így csak a drukkolás maradt, hogy jó helyen legyünk. Jó helyen voltunk. Ágason a megbeszéltek szerint nem álltunk meg, csak Ballószögben. Ballószögben találtunk egy buszmegállót, ahol megettük a banánokat. Évi csak 1, de én 2 banánt ettem. Felfedeztük a "Hilton padot" ami = egy rémesen kényelmetlen ülőalkalmatossággal, ami ugyanis a buszmegállóban volt, hát az borrrrrzasztó. Tudom-tudom, nem ültük el kellően a seggünket a bringán. És tényleg nem. Én legalábbis. Gondolkoztunk, hogy induljunk el, vagy várjuk meg a buszt, amire mi a bácsikával ellentétben (aki a romtemplom túrán Ladánybenénél felszállt bringástól egy buszra) nem akartunk felszállni, csak gondoltuk ha úgyis jön, akkor engedjük magunk elé, ne kelljen előzgetnie minket. Aztán úgy döntöttünk, elindulunk. Mentünk-mentünk, aztán mi lefordultunk a Beretvás közre, de a ballószögi busz még nem ért utol addig bennünket. Tök jó volt. (Persze lehet vagy 10 perc fórban voltunk a busszal szemben. :-D De azért olyan jó abban a hitben lenni, hogy jöttünk mint a szél. :-D Aztán a Rákóczi úton elváltunk Évivel, mert én tök véletlenül összefutottam a legjobb barátnőmmel.

Viszont ami még említésre méltó, hogy kipróbáltuk Évivel egymás bringáját. A következő különbséget fedeztük fel az alatt a kis táv alatt. Évi bringája nagyon jó, mert könnyű, és a 28''-os kerékkel szinte repülni lehet. Ez az, ami tetszik. Viszont az Ő bringája nekem olyan szűkös. Arra is rájöttünk, hogy miért. Évi bringájának kormánya 40 mm-rel, azaz 4 cm-rel rövidebb, mint az enyém. Az mind2 végén 2-2 centit jelent.
Ő is észrevette a ormány különbséget. Azt mondta olyan szokatlanul tágas. Igen, 2-2 cm-rel.

Ha nyélbe ütöm a bringacserét, 4 dolgot mindenképpen megtartok a jelenlegi bringámról.

1. kormány
2. markolat
3. stucni
4. nyereg

Ez egy szuper nap volt. Köszi Évi a túrát. :-)

Csak egy röpke gondolat....

A tegnapi túrán is érezhető volt, de a szombati Tőserdei tekerésen még inkább, hogy az én MTB-om sokkal lassabb és nehezebb, mint a többiek outi vagy cross bringája. A kerékátmérőről már nem is beszélve ugye. Az enyém 26-os, az övék 28-as. 1 tekeréssel Ők többet haladnak, mint én, és a bringájuk önmagában könnyebb is, mint az enyém.

Első körben arra jutottam, hogy veszek egy 28-as felnit és rá gumit, és beépítem a jelenlegi helyett, és akkor nekem is lesz 28-as kerekem. Aztán rájöttem, hogy az nem ilyen egyszerű. Az egész váz geometriája más, mint egy Cross bringáé, és ugyan a kerékátmérő megegyező, a súly továbbra is nagyobb. Arról már nem is beszélve, hogy valószínűleg nem is férne bele a  vázamba a 28-as kerék. Ha mégis, az brutálisan nézne ki.

Így arra jutottam, egyelőre csak csendben magamban, hogy kell nekem egy cross bringa. Eleinte az álmom egy cyclo cross volt, de rájöttem, hogy az inkább versenybringa, és nem túrakera. Ráadásul azon még teleszkópos villa sincs, hiszen más használatra szánták. Így most harcra fel, egy cross bringáért. A kinézett példány:

Kíváncsi vagyok ki, és mit gondol erről? 

Hogy a jelenlegi bringámmal mi lesz? Még nem tudom. Egyelőre nehezen szakadnék el tőle, de 2 bringára semmi szükségem. Így valószínű eladom majd. Hogy kinek, és mennyiért, fogalmam sincs. Egy csomó dolgot vettem rá, cseréltem is rajta 1-2 dolgot, szóval azok + ban jönnek. Persze pl. a markolatot nem adom, azt az új bringára is magammal vinném. 

2014.05.11. Abony túra a csapattal

"Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a csapatom már vár reáám!" Kis változtatással ugyan, de ez a Micimackóból van. :-D

Szóval a telefon órája 6-kor csengett, hiszen 8-kor pontban indulás van, és előtte még fotózkodunk. Feri azt kérte, fél 8-ra mindenki legyen a Kossuth téren. Így is lett. Valamivel fél 8 előtt befordultam a főtérre, és szakadt az eső. Hm. Nem tudtam, hogy most mi lesz? Megyünk, vagy sem? Majd meglátjuk, jön Feri, és megmondja. Aztán gyülekeztünk, egyre többen lettünk. Jött Feri, és határozott. MEGYÜNK. Juppi! A túra útvonala:

Kecskemét-Kocsér-Kőröstetétlen-Abony-Törtel-Nagykőrös-Kecskemét. Nagyon jó túra volt. Az elején egy kislány is velünk tartott, de idejében rájött, ez nem fog menni, így Kocsérról visszatekert. Mi pedig folytattuk az utat először a Kutyakaparó felé, majd kis pihenő után irány Abony. Ott hosszabban időztünk, Marikával elmentünk a cukiba. Szerettünk volna fagyit enni, de mivel túl hideg volt, fagyit nem lehetett kapni. Így sütiztünk. Én egy csokis linzert ettem, amiben lekvár volt. Marika valami vaníliás-gyümis sütit. Utána még ettem egy banánt, és már indultunk is tovább, Törtel felé. Törtel után nagyon gyorsan Nagykőrösre értünk, annak ellenére, hogy kis kitérőt tettünk, egy olyan helyre, ahol tyűkok és kakasok járkáltak. Annak a megállásnak semmi értelmét nem láttam. Azt sem tudom miért álltunk meg ott. A csapat fele nem is arra jött, egy másik úton találkoztunk velük. Lehet Ők jártak jobban. Nem tudom. Lényeg, hogy viszonylag gyorsan Nagykőrösre értünk, ahogy a tóparton lefeküdtem, és a sisakomat a fejemre tettem, amiről többen fényképet is készítettek. :-D Aztán elmentünk fagyizni, de most nem oda, ahol eddig mindig voltunk, hanem egy másik helyre, ahol szerencsére a főzött fagyin kívül volt normális fagyi is, így tudtam én is enni. Juppi! Aztán a nyalakodás után folytattuk utunkat Kecskemét felé. Én lefordultam a Mátyás király körút felé, és hazatekertem. Nem sok értelme lett volna, ha betekerek a Kossuth térre. Na jó, talán akkor pont kereken 100 km-em lenne, de úgy gondolom ez nem annyira számít. A fő, hogy megvan, és együtt voltunk, ismét szuper napot töltöttünk együtt. Köszi Mindenkinek, aki ott volt.

2014.05.10.

Ez a nap erős széllel indult, és nekem az esti markolatcsere miatt erős izomlázzal is. A terv azonban egy tőserdei tekerés volt. Szekeres-Polyák Niki és Szekeres Zoli várt a Szőlőfürtnél, így ott kellett lennem. Közben megérkezett a meglepetésember, Kiszel Juli. Mint kiderült Ő reggel akart indulni egy másik körre, de nem jött össze, így velünk jött. Odafelé nagyon jó volt tekerni, mert a hátszél szinte repített bennünket a Tőserdőbe. Visszafelé kevésbé, harcoltunk a széllel rendesen. Azt hittem sosem érünk haza. Persze a Tősbe mindenképpen érdemes volt lemenni, mert nagyon jót beszélgettünk. Hazaérve már nagyon fáradt voltam, és zuhany után ágyba bújtam. Másnap ugyanis 6-kor cseng a telefon....

2014.05.09.

Ez a nap is eljött. Végre ígéretet kaptam, hogy hozza a futár a szombaton megrendelt csomagomat. Azt azonban nem mondták, hogy a futár mikor érkezik vele. Így én ültem, és vártam. Jött is, elég későn, már 1 óra is elmúlt, amikor ideért. Nem baj, a fő, hogy megvan a csomag, benne a nagyon várt markolattal. El is indultam le, és nem kis fáradtság árán, de leszedtem a Csúcs Zoli által március 15-én felszerelt markolatot. Mind a 2 oldalról. Aztán észrevettem, hogy a rendelt Ergon GP 5 BioKork markolat helyett a kapott áru egy Ergon GC3  BioKork nevű. Látszólag ugyanaz a 2, de a neve más, és ez egy kicsit ijedté tett, főleg mert nem tudtam, hogy mit is tegyek? Visszáruzzam, és várjam meg az eredeti nevűt, vagy egye fene, szereljem fel? Tekintve, hogy a rendelt áru 17.990 Ft volt, úgy döntöttem, egy kérdést megér. Írtam e-mail-t az üzletnek, és indítottam egy kérdést is a kerékpár őrültek klubja elnevezésű facebook csoportban, hogy szerintük most mi legyen? Közben visszaszereltem a régi markolatot, hiszen a markolatos kérdésemre leghamarabb hétfőn kapok választ, tekintve, hogy hétvége jön. Én pedig a 7végén 2 túrára is mentem, így nem hagyhattam markolat nélkül. Meg tervben volt a túra előtt még a Veloroom meglátogatása, ugyanis a bringám halk kattogást hallat. Duzmath Csaba meg is nézte a bringát, és Ő is hallja a kattogást. Találni viszont nem talált semmit. Szerinte valami porszem mehetett a gépezetbe, fürdessem meg, hátha elhallgat. Ha nem, akkor szét kell kapni, és átnézni az egészet. Így elindultam haza. Aztán mivel az e-mail-re nem kaptam választ, a facebookon pedig azt írták, hogy a GP5 és a GC3 ugyanaz, csak a cucc régebbi neve GC 3, az újabbé GP5. Így újra le a tárolóba, és ismét leharcolni a régi markolatot, lehetőleg sérülésmentesen, és fel az újat. Persze le is vághattam volna snicccerrel, de valamiért nem akartam ilyen brutális lenni. Végül csak sikerült a manőver, és indulhatott az új markolat felbontása és felszerelése. Az már könnyen ment, hiszen a markolatot csak fel kellett tolni a kormányra, és a végén a bilinccsel rászorítani. Sikerült.

Kis pause....2-9-ig

Igen, jól látjátok, az elmúlt napokban nagyon keveset tekertem, hiszen 2-a óta nincs bejegyzés. Elárulom, nem is igazán tekertem. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem ültem bringára. Meg is őrülnék asszem. Csak annyira rövideket, hogy nem tartottam értelmét dokumentálni. Persze a kampány miatt a kerékpárosklub oldalán azért szerepel, valamint a km órám is pörög. (Már amikor nem felejtem el elvinni).

A BAM naptár szerint 4-én 7 km-t, 8-án 6 km-t,  tekertem. Nem sok, de ez is valami.

9-én volt a BAM kampány bringás uzsonnája, ahol péksütivel, Hohes C narancslével, és túró Rudival leprük meg az arra bringázókat. Nagyon jó kis délután-este volt. Köszi a résztvevőknek. :-)

2014.05.02.

Kiszel Juliannával útnak indultunk a tőserdőbe. Az volt az eredeti terv, hogy Juli gévagombát akar szedni. 9-kor találkoztunk a víztoronynál, az aluljáró város felőli oldalán. Aztán irány a tős. Le is értünk egész gyorsan, aztán kiderült, hogy jobb lenne a bringákat az erdőbe nem bevinni (tüske, stb.) Így az a döntés született, hogy én lemegyek a bringákkal a partra, Ő pedig gombázik. Így lett. Amíg gombázott, én meghúztam a csavart a sárvédőjén, hogy ne  súrlódjon. Mire visszaért, én elkészültem. Szegény nem járt sikerrel, mert mire odaért, már az összes gombát leszedte valaki, már csak nyomok, és száraz példányok maradtak. Végül csak beszélgettünk, és visszaindultunk. Mikor elkezdtünk hazafelé tekerni, már dörgött. Drukkoltunk, hogy megússzuk a vihart, de nem így lett. Már Szentkirályt elhagyva elkezdett esni az eső. Aztán kicsivel arrébb érve Juli megszólalt, hogy "Úristen, ott zuhog! És tényleg. Juli gyorsan elővette az esőkabátját, és irány. Igen ám, de volt olyan, ahol annyira esett, hogy semmit sem láttunk. Beálltunk egy buszmegállóba, amíg csendesedik. Szerencsére csendesedett is, hiszen mivel Julinak vissza kellett érnie, nem ülhettünk ott az örökkévalóságig. Tulajdonképpen végig esett, és ami rosszabb, nekem egyre inkább kellett pisilni. Már elérve a főutat, nagyon necces volt a helyzet. Mondom most már a bepisilés következik, annyira súlyos a helyzet. Aztán megláttam a Csepegi Csárda nevű helyet. Mondom bemegyünk, hátha beengednek, ha nem, a küszöbre pisilek. Beengedtek. Szerintem én az elkövetkezendő életemben mindig oda fogok járni, hálából. :-D Aztán hazaértünk. Nagyon jó túra volt. :-) Köszi Juli.

A bringaszerelés:

Juli a bringáinkkal (Juli bringája a feje tetejére állt!):

Ennyi lett a vége:

2014.05.01.

Ma Szécsényiné Marika,  Kremzer Kati és én, letekertünk Lakitelek-Tőserdőbe. Az nem egy nagy távolság, kb. 30-30 km oda-vissza. Odafelé már a megérkezésemkor (ugyanis mivel én itt lakom a Mükiben, és útba esek jövet-menet én nem tekertem be 8-ra a Kossuth térre) jelezte Marika, hogy mivel Ő teát fogyasztott, muszáj lenne egy 2 betűst keresni. A legközelebbi MOL kútnál ez meg is lett. Már a MOL-nál közölték, hogy menjek előre, majd dudálnak, ha lemaradtak. Én meg abban a hitben, hogy jönnek (nem dudáltak ugyanis) teljes nyugalommal tekertem le a Tősbe. Már Lakiteleken voltam, és kerestem a lejárót, mikor rájöttem, hogy Katika és Marika sehol sincsenek. Mivel nem tudtam pontosan hol is kell lemenni, tettem egy nagyobb kört, de mivel nem leltem meg a helyet, megkérdeztem egy idősebb hölgytől, aki nagyon kedves volt. Ettől függetlenül továbbra is hiányolok egy útjelző táblát. A Tőserdő ugyanis nem világvége 2, vagy Kiskunröcsöge, ahova a madár sem jár. A Tőserdő azért egy elég népszerű hely. Mind1. Szóval mire megkaptam az útbaigazítást, az elveszett nőneműek is megkerültek. Mint kiderült pontosan ők sem tudják hol kell lekanyarni, így csak az útbaigazítást vehettük figyelembe. A főútról jobbra, a víztornyot kell figyelni. A körforgalomban pedig az Univer előtt kell elmenni lefelé. Először rossz helyen fordultunk le, de aztán meglett. Végül szerencsésen leértünk, és egy nagyon szép fél napot töltöttünk a Tőserdőben.

Visszaindulás előtt Marika és Katika még megettek 1-1 fagyit, és kerestünk 2 betűst is. Aztán tekertünk haza. Az odaútból okulva, megfogadták, hogy nem hagyják, hogy előre menjek, guruljak csak leghátul. Aztán végül csak valahogy a sor elején lyukadtam ki, és mentem a saját tempómban. Ennek az lett az eredménye, hogy kb. 15 km-en rájuk vertem 10-12 percet. A Szőlőfürt Fogadónál ugyanis bevártam őket. Ott elbúcsúztunk egymástól. Legközelebb is tekerünk együtt. :-)

Ma ennyi lett:

Köszönöm a tekerést!

Csak a saját szórakozásomra fotóztam még párat. Nagyon szép felhőket láttam ugyanis a Szőlőfürt Fogadó előtt, és ha már ott állt, lekaptam a bringámat is. Íme a képek:

2014.04.30.

Tegnap Hársch Ferivel a Kremzer Katival útvonalbejáráson voltunk. Jó volt. Kivéve a homokot. Az nem tetszett annyira. Mindenféle gólyákat lestünk, meg templomot kerestünk. Valószínűleg ez lesz a romtemplom túra 2. része. Nem baj, legalább tudom, melyiket kell kihagyni. Azért jól éreztem magam tegnap. Még bementünk Szécsényiné Marikát meglátogatni is. Nagyon jó volt. Aztán megcsináltuk a bringáját is. Kicseréltük benne a belső és külsőgumit, majd felpumpáltuk, és még a km óráját is megpróbáltuk megcsinálni. A felszerelés sikerült, a beállítás nem. Majd valaki nálam okosabb beállítja. Állítólag Marika fia lesz az illető. Mikor indultunk haza, már jócskán tekerni kellett, ha haza akartunk érni az eső / vihar előtt. Végülis sikerült. Kb. a Hullám vendéglőnél kapott el bennünket némi zápor, aztán békésebb lett az idő, amíg hazaértem. Kicsivel később jött a hatalmas sötét felhő, ami a nagy mennyiségű, heves esőt hozta. De addigra már biztonságban itthon voltam. Még jó. Asszem szarrá áztam volna. Még mindig nincs ugyanis esőgatyám. Nem baj, nem is lesz, majd esőruhát szeretnék. :-)

A táv:

2014.04.27. Orchidea túra....

Eljött ez a nap is. Szerencsére 2 napja megjött a csomagtartóm és a csomagtartótáskám, így már nem kell minden cuccomat a hátamon levő hidrációs táskámba zsúfolni. Szépen előkészítettem mindent. Megtöltöttem a tartályt, elkészítettem a szendókat, és bepakoltam minden szükséges cuccot a táskába. Reggel korán keltem, megittam a kávémat, majd 7-kor elindultam a belvárosba, nehogy elkéssek. Nem késtem el, pontosan érkeztem. Akkor kezdett már gyülekezni a társaság. Láttam újakat is. Volt, akinek nem ment el a kedve az előző túrától, és megint rajthoz áll. Persze volt, aki tök új és szép számmal akadnak a tavalyiak is. Barna Imi nem tartott velünk sajnos, Csúcs Zolinak dolgoznia kellett. Így a záróember Kalmos Évi, és Jeszenszky Jóska lett. Elég vicces volt, mert miután elvállalta Évi a záróember szerepét, közölte, hogy "Ja, ő szerelni nem tud" :-D Reméljük nem is lesz rá szükség.

 El is indult a csapat a Kunadacsnál elterülő orchidea kertbe. Ménteleknél felvettünk még pár embert, és 1 kutyust is. :-) Itt vannak a képek, nincsenek időrendbe, de valamiért így teszi fel csak. 

Én már a várost (Kecskemétet) elhagyva a csapat élére álltam. Rendkívül balesetveszélyesnek tartom, hogy közvetlenül egymás mögött haladunk, mert ha az előttünk levő hirtelen fékez, akkor már baj lehet. Jobb vagy elől, vagy hátul lenni. Én az előbbit választottam. Viszonylag gyorsan odaértünk a kosbor tanösvényhez. Szegény Évinek mint megtudtam, ismét defektje lett. 

Visszafelé ismét az élre álltam, így jó 20 perccel a csapat előtt értem be Kecskemét Kossuth térre. :-) 

Még utána Kiszel Juliannának eszébe jutott, hogy benne lenne még egy Nagykőrös oda-vissza táv. Ha ráérnénk, és van kedvünk.... Hát persze. Így még 5-en (Bárándiné Évi, Asztalos István, Kiszel Julianna, Kozár Tibor és jómagam) hozzácsaptunk még 34 km-t. Így ennyi lett a táv:

Ez is egy nagyon jó túra volt. Köszi minden résztvevőnek!

2014.04.26.

Ezen a szép tavaszi napon, viszonylag sokáig alhattam, mert rajtam kívül nem volt itthon senki. A szüleim elmentek 9-re valahova, így nyugodtan tölthettem a délelőttöt, majd elmentem tekerni. Nagykőrösig meg sem álltam, és az volt a célom, hogy megkeressem azt a tavacskát, amit Évivel már többször meglátogattunk. Mint kiderült ez a project nem is olyan egyszerű, mit ne mondjak, nem jött össze. Utólag kiderült, csak kb. 50 m-t kellett volna még tovább mennem, és már láttam volna a bejáratot. Nem baj. Viszont találtam egy szobrot. Igazából nem tudom mit ábrázol, viszont remek jót lehet uzsonnázni a mellette levő padon. :-D 

Uzsonna után tovább tekertem, akarom mondani hazafelé. Út közben eszembe jutott, hogy másnap túra lesz, nekünk pedig semmi kajánk itthon. Nincs más hátra, mint előre, irány bevásárolni. Na de ha csak beugrok a CBA-ba, annak nincs nagy sportértéke, hiszen oda minden nap beugrok (majdnem). Így arra jutottam, hogy a legjobb lesz, ha a város másik végében levő Auchan-ba tekerek ki. Na de nehogy már ez olyan egyszerű legyen. Az én életem sosem egyszerű. Megyek tök szabályosan a bringaúton, erre látom ám, hogy egy kis mellékutcából, a főútra kanyarodás céljából kigurul egy autó. Na igen, de a kis mellékutca, és a főút között húzódik a bringaút, amin én tekerek. Persze nem veszi figyelembe a rá vonatkozó mackósajt táblát, azaz hogy neki ott fékeznie kell, szétnézni, és az érkező kerékpárosnak, aki jelen esetben én voltam, elsőbbséget kellene(tt volna) adnia. Na, ő nem tette, így nem maradt más, mint hogy én fékezzek. Nem kicsit. Kb. 2 mm-re álltam meg a kerekétől, de sikerült. Persze még neki állt feljebb, hogy én gyorsan jöttem. Én meg mondtam, hogy én itt a bringaúton mehetnék akár gyorsan is. Mellesleg nem mentem gyorsan, bár minden relatív. Kb. 18-20-szal mentem, bár van, akinek az már gyors. Az viszont nem mellékes tény, és meg is mondtam neki, hogy elhagyott egy "elsőbbségadás kötelező" táblát úgy, hogy nem adott elsőbbséget nekem, tehát ha nekem úgy van kedvem, akkor most közlöm, hogy senki nem megy sehova, hívjunk rendőrt. Azt hiszem a jelenlegi felállásban nem én lennék megbüntetve. Tekintve hogy a bringautat teljes szélességében elfoglalja. Keresztben áll rajta. Dacára a mögötte levő mackósajtnak. Persze felhúzta az orrát, és továbbhajtott. Persze elnézést nem kért. Már bánom, hogy nem jegyeztem meg a rendszámát. Ezek után már semmi érdekes nem történt velem. Ha csak az nem, hogy bevásároltam, és beültem a főtérre. Ott találkoztam Ábrahám Istvánnal, aki szintén bevásárolt, és onnan tartott haza. Elmondta, hogy még kis karbantartást fog eszközölni a bringáján a másnapi túra előtt. Elváltunk, Ő elment haza, én még maradtam. Végül kis idő múlva én is elszántam magam a hazaindulásra. Tekerek a bringaúton haza, mikor ismét szembejön velem Ábrahám István. :-) A benzinkútnál volt, hogy felpumpálja a gumikat a bringáján. Ismét beszéltünk pár szót, és elváltunk. Itthon találtam a vendégeket, akikkel pár szót beszélgettem. Aztán elmentem zuhanyozni, és csendben reménykedtem, hátha észreveszik magukat, és eleszi őket a penész haza. Nem így lett. Még elég sokáig maradtak. Olyan éjjel 11-11:30 körül mentek el. Ez alapból nem lett volna baj, csak mivel másnap túra, nem lett volna hátrány, ha időben le tudok feküdni. Nem baj, kibírom valahogy.