2014.07.15. Nagykőrös, a változatosság kedvéért....

Ma úgy voltam vele, hogy nem délután megyek tekerni, hanem reggel. Egyrészt mert délután dolgom van, másrészt mert délután már elég sokan vannak a Ceglédi úttól a katonatelepi iskoláig futó szakaszon. A múltkor pl. egy bácsika tanította az unokáját biciklizni. Nem fizikailag, hanem közlekedni. Egy ideig muszáj volt mögöttük mennem, mert túl keskeny volt a bringaút, nem tudtam megelőzni őket. A bácsika a tanítást úgy végezte, hogy ment elöl, irtó csiga tempóban, és hátrafelé kiabált a kisgyereknek. Persze marhaságokat. Pl. Ugye a bringaút a házak és a főút között húzódik. Mi ugye megyünk, bringával a bringaúton. Ha a főútról valaki be akar kanyarodni a bringaúton túl álló házába, akkor nyilván fékez, indexel, megvárja, hogy a bringaúton esetleg közlekedő bringás elmenjen, majd befordul. Na, a bácsika nem így magyarázta, és nem is így tett. Mentek, és mikor a bácsika meglátta, hogy az autó indexel, satuféket nyomott, és megállt, mondván elengedi a bekanyarodni akaró autót. Egyrészt ezt nem így kell, tudta ezt az autós is, nem is értette mit akar az öreg. Másrészt ezzel  az öregúr majdnem balesetet csinált. Ő ugyanis fékezett, ennek következtében a kisunokája majdnem beleszaladt, én pedig csak úgy tudtam korrigálni, hogy felkapattam a fűre, és elszeleltem mellettük. Persze engem az autós látott, és nem is kanyarodott be, hanem intett az öregéknek is, hogy kövessenek engem, mert azt úgy kell. :-D Annyira bírom, amikor valaki tanít valakinek valamit, de rosszul. Legalább ne  tanítana marhaságokat. Csóri kisgyerek.

Aztán van egy bácsika minden délután, aki azt hiszem elindult a "hogyan érjünk a leglassabban a kocsmába, és onnan haza" című versenyen. Annyira lassan megy, hogy azt nyeregben ülve nem lehet követni. Ő mindig délután jár. Gondoltam most reggel megyek, és elkerülöm. Erre nem most is ment? ÁÁÁÁÁ! Alkesz bácsika. Ma mondjuk megelőztem, és mondtam neki, hogy "tessék már tekerni, megy az. Vagy közben aludni is tetszik?" Nem mondott semmit. :-D

Ma ennyi lett:   

2014.07.14. Nagykőrös, és megvan a tavacskaaaaa

Ma délután azzal a feltett szándékkal indultam el Nagykőrösre, hogy igenis meg fogom találni a tavacskát. És meglett. JUPPI!

Nagyon jó volt ez a kis út. 

Ennyi lett:

2014.07.13. Nagykőrös

Ma délután úgy döntöttem, elmegyek egy kicsit bringázni. Mivel a szél elég erősen fújt, és egyes hírek szerint (szomszéd srác) mindjárt jön az eső, nem mentem messzire. Megyek szépen Nagykőrös felé, erre megállít Deák Ferenc. :-) Elmesélte, hogy egy bizonyos jóga táborban volt Szegeden, és onnan tart hazafelé, autóval. Én pedig szintén Nagykőrösre tartok, de bringával. Ferenc kérdezte, hogy "egyedül"? Hát egyedül. Nem kell nekem mindenáron társaság egy ilyen rövid távhoz. :-) Különben is, én szeretek egyedül tekerni. Van, mikor bedugom a fülem, de általában nem.
Arra is gondoltam, hogy ha odaérek Nagykőrösre, eszek egy fagyit. Aztán nem ettem, hanem megelégedtem a főtéren a kulacsomból folyó vízzel. :-) Kis szomjoltó megállás után tovább indultam, haza. A bringaút előtt találkoztam Bárándiné Éviékkel. Ők akkor tartottak Nagykőrösre. Mivel nem volt egyedül, nem vártam meg, csak kölcsönösen köszöntünk egymásnak. Bevallom egy kicsit siettem is, mert elég csúnya felhők gyülekeztek, és nem szerettem volna elázni, vagyis nem ragaszkodtam hozzá. Kicsit nehezítette a dolgomat, hogy amíg odafelé hát- úgy visszafelé szembeszelem volt. Végül olyan 7 körül értem haza. A táv:

Az átlag pedig  18,7 km / h. :-)

2014.07.12. Decathlon

Tegnap délután, okulva a sok figyelmeztetésből, elszántam magam arra, hogy beszerezzek a bringámra egy első-hátsó fényvisszaverő prizmát. Na ez nem is volt olyan könnyű, mint hittem. Először a Hervisbe mentem, mert az közelebb van. Legnagyobb meglepetésemre azonban, 1 darab sem volt belőle. Első-hátsó lámpa készlet, vagy küllőprizma volt, de első-hátsó prizma az nem. Valószínűleg a 2 hete az Andrássy úton történt prizmarazzia megtette hatását, és mivel senki sem akar büntit fizetni, beszereztek egyet, akiknek eddig nem volt. Én viszont mehettem tovább, a Decatlonba. Jól jártam ezzel, mert így 1290 Ft-ért tudtam venni, állítólag a Hervisben legalább 2.000 pénz. Mind1, elmentem a Decatlonba, és beszereztem. Aztán itthon felszereltem. Na persze nem ment egyszerűen. Ugyanis a prizmákhoz mellékeltek egy hosszabb és egy rövidebb csavart, 1-1 anyával. Persze a rövidebbik csavar rövidnek bizonyult, nehogy már minden simán menjen. Mehettem fel, és drukkolhattam, hogy legyen itthon még egy hosszú csavarunk. Jól drukkoltam, volt. Így szépen felszereltem a 2 kötelező, de eddig még hiányzó kiegészítőt. Így már én is teljesen szabályos vagyok. Kivéve, hogy lassan a bringám inkább hasonlít karácsonyfára, mint kétkerekűre. De legalább nem büntetnek meg. Persze ha akarnak, úgyis találnak rajtam fogást, az "aki keres az talál" elve alapján. Pl. hogy a pedálokon nincs sárga prizma. Volt, csak letört, én pedig nem vettem. Így jobban tetszik. Bár úgy tudom, hogy az csak ajánlott, de nem kötelező tartozék.

Tegnap olyan 20 km-t tekerhettem, de elfelejtettem lefényképezni. :-(

Ezek most nem az én szerencsenapjaim....

Ahogy azt már a szombat esti bejegyzésemben olvashattátok, a Tour de Kecskemét túrán belém csípett egy darázs. Na, az estére úgy feldagadt, hogy az ügyeleten kötöttem ki. Persze ott közölték, hogy tök feleslegesen mentem, de mind1, inkább feleslegesen, mint későn. A szám már kezd begyógyulni, köszönöm jól vagyok.

Tegnap este levágtam a körmöm. Nagyon siettem, mert más is várt a fürdőbe. Így kicsit később vettem csak észre, hogy a bal lábujjamon a körömnek kicsi sarka maradt. Sebaj, majd levágom később. El is felejtettem, nem zavart. Erre most az előbb, úgy elálmosodtam, hogy mondom ledőlök egy picurit. Így is tettem. Erre épp csak letettem a fejem, arra ébredek, hogy fájdalom a lábujjamban. Gyorsan felülök, látom ám, hogy a lábujjamon a köröm beszakadt. Valószínűleg beleakadhatott a lepedőmbe, és felszakította. Vérzett is. Beragasztottam. :-( Azt hiszem a legjobb lesz, ha most egy ideig nem csinálok semmit. :-(

2014.07.05. Tour de Kecskemét....

Ma reggel 8-kor 15-en indultunk neki a Tour de France kerékpáros outi verseny első napjának tiszteletére rendezett és róla (kis átalakítással) elnevezett túránkra. Nagyon jó túra volt.

Itt van egy kép, amin még majdnem mindenki rajta van: (Kivéve a fotós, H.F.)

Sajnos a túra során kicsit megfogyatkoztunk. Kremzer Kati betegség miatt a reptérnél feladni kényszerült a túrát (utólag innen is kívánok neki mielőbbi teljes gyógyulást!) Szrapkó István pedig helvéciánál vált le a csapatról, mert elment meggyet szedni. Így hát megfogyva bár, de törve nem, megérkeztünk a reggeli kiindulóponthoz. 

A túra érdekessége még, részemről, hogy engem odafelé az Arborétumhoz, megcsípett egy darázs. Az úúúgy volt, hogy ásítás közben berepült a számba, és hiába tudtam, hogy nem szabad csinálni semmit (és nem is csináltam) ennek ellenére megcsípett. Rettentően fájt, és be is dagadt a szám. A szemfülesek az első képen észrevehetik, és itt is, csak figyeljétek a szám jobb oldalát. :-(

Szerencsére a túra végére viszonylag lelappadt, így itthon tudtam enni is. Aztán megittam a calcium sandozt, és elaludtam. Mire felébredtem, hát nem újra bedagadt? ÁÁÁÁ! Remélem holnapra jobb lesz. Nincs különösebb bajom, csak kicsit sajog, na de hogy nézek kiiiiiiiii! :-(

A mai táv:

Valamint a mai túra emlékére még névre szóló oklevelet is kaptunk:

Amit alá is írattunk egymással:

Köszönöm szépen minden résztvevőnek a túrát!
Puszi Mindenkinek!

2014.06.28. Velociped túra a csapattal....

Ezen a napon 63-an indultunk Tiszakécskére a Velociped fesztiválra. Kecskemét-Nagykőrös-Kocsér-Tiszakécske-Szentkirály-Kecskemét útvonalon közlekedtünk. A Velocipedekből részemről nem lett semmi, mert a sok embertől semmit sem láttam. Köztudott, hogy én kicsi vagyok, meg sovány, ezért is lehetett, hogy ez volt. Így szépen letekertünk a Tiszához. Ki előbb, ki később, de végül mindenki így tett. :-) Nagyon jó buli volt. Ettünk szendvicset, ettünk fagyit, jókat beszélgettünk, majd hazatekertünk. Annyi kép született, így ide nem teszek. Aki kíváncsi rá, nézzen fel a facebookra. :-)

Köszi!

2014.06.14. Vipera túra a csapattal....

Kunadacson jártunk a csapattal. :-)
Nagyon jól éreztem magam.

Eredetileg Vipera-túra volt, de 3 társammal úgy döntöttünk, nem megyünk a homokútra, így kicsit többet, de aszfalton tekertünk. Így +30 km lett, a többiekéhez képest.

Nekem ennyi:

 

2014.06.12. Első önállóan teljesített túrám....

Mindenhol fényképeztem, de hosszabban csak Izsákon álltam meg. Igazság szerint már Szabadszálláson akartam (akkor volt fél 1) de nem mertem megállni. Olyan alakok ültek a parkban, akiknek jelenlétét egy 100 kg-os testőrrel az oldalamon sem viselném el. Így inkább továbbtekertem Izsákra, és ott a szökőkutas parkban megálltam és megettem az ebédemet. :-)

2014.06.07. Kunadacsi horgásztó

2014.06.07. Ma Évi Bárándiné, Megyesi Laci, Domján György és Domján Ninuska társaságában tekertem egyet. A cél a kunadacsi horgásztó volt. Köszönöm szépen a túrát, nagyon jól éreztem magam.

2014.05.24.

Ezen a napon Kitekertünk a Geréby kúriába. Ott dolgozik az egyik bringás társunk, aki még a tavasszal felajánlotta, hogy egyszer ha lesz kedvünk, tekerjünk ki hozzájuk. Kicsit áthágtuk a kreszt, ugyanis az 5-ös úton tekertünk Lajosmizséig. Az egy 4 sávos autóút, és nem tekerhettünk volna rajta bringával. Végig azon drukkoltunk, hogy nehogy rendőrök jöjjenek. Aztán egyszer csak nagy dudálás. Mindenki megijed, hogy te szent répa.... Aztán megelőz bennünket az Apukám. :-D Persze kiabáltam a többieknek, hogy csigavér, ez az Apukám, aki nem rendőr. Úgyhogy ezt megúsztuk, szerencsésen odaértünk a Geréby kúriába, ahol hála a házigazdának, mindent meg tudtunk nézni. A szobát, a wellness-t, a kertet, a recepciót, szóval mindent. Még nyuszik is voltak. Eleredt az eső is. Nálunk meg még egy fél pulcsi sem volt, hiszen odafelé még rekkenő hőség volt. Ki gondolta, hogy mire megérkezünk, a JÉG fog megverni bennünket? Azért nagyon jól éreztük magunkat. Köszi minden résztvevőnek....

Bringadoki-Bringaklinika avagy Veloroom, mi más?

Ahogy azt már sokan tudjátok, vagy hallottátok, a bringám némi halk kattogást hallatott. Én ezt megelégeltem, így kórházba vittem Őt. Azaz Duzmath Csabi doktorbácsi gondjaira bíztam. Mint kiderült a váltóbowden (is) beteg, és némi zsírozás is ráfér szegénykémre. Így egy bowdencsere, és némi zsírozás, és már jó is a paripa. Viszont beszélgettem Csabival, és megosztottam Vele, hogy milyen terveket szövögetek, már ami a bringacserét illeti. Ajánlotta, az általam is nagyon vágyott Cyclocross típust, amibe már régen bele vagyok szerelmesedve, és tud nekem szerezni olyat, ami minden igényt kielégítene. Egyelőre nincs pénzem, úgyhogy várólistás az ügy, de mindenképpen tervben van. 

Ő lenne az: 

Emellett nagy örömömre szolgált, hogy kisasoltam, hogy ők is forgalmaznak majd Casco sisakot!!!! JUPPI! 

Mivel a bringa gyógykezelésen van, így ma nem tekertem, csak odáig. Ha minden jól megy holnap kapom vissza, JUPPI!

2014.05.18.

Tegnap délelőtt 10-kor, a borús idő ellenére Bárándiné Évivel úgy döntöttünk, mégiscsak tekerünk egyet. Elhatároztuk, hogy egy kb. 100 km-t teszünk a bringákba. Így a Niki és Zoli által nekünk javasolt Kecskemét-Hetényegyháza-Kerekegyháza-Szabadszállás-Kisizsák. Izsák-Ágasegyháza-Ballószög-Kecskemét kört tettük meg. Nem lett végül 100 km, csak 97, de ez is tök jó volt. Kerekegyházán összefutottunk Kocsis Csabival, akivel jót beszélgettünk, így a pár percesre tervezett pihenőből kb. 1 órás lett. Elindultunk végül, de csak Szabadszállásig jutottunk, ahol elkapott bennünket az eső. Olyan esőt kaptunk, hogy csak na. Szerencsére épp egy parkban voltunk, és ettünk. Gyorsan berohantunk bringástól egy élelmiszerüzlet árkádja alá, és megvártuk, amíg eláll. Elállt. Hittük mi. Alig mentünk 2 utcát, Évi fékezett, és ugrás be egy buszmegállóba, mert szakadt. Ott is üldögéltünk egy kicsit, majd mikor csendesedett, továbbgurultunk. Meg az eső is utánunk. Az Izsákig vezető úton hol esett, hol nem. Izsákon aztán kaptunk megint. Ott annyira esett, hogy nem volt más, muszáj volt beülni forrócsokizni, mert tényleg szó szerint szakadt az eső. Vicces volt. Évivel majdnem összementünk, mert nem hallottuk egymást. Annyira esett az eső Izsákon, hogy Évi úgy gondolta álljunk meg a csehóban. Állítólag szólt is, de mivel én mögötte mentem, az eső pedig szakadt, kopogott a sisakomon, így nem hallottam. Már csak azt láttam, hogy Évi befékez előttem, és persze nyilván én is. Nem sokon múlt. Imádlak hidraulikus tárcsafék!! Viszont a forrócsoki finom volt. Beszélgetjük Évivel, hogy innen már csak Ágasegyháza, de ott nem állunk meg, aztán Ballószög, ahol lehet megállunk picit, és utána már hazaérünk. Kb. 40 km van még haza. Erre a kiscsaj megkérdezte hova megyünk? Mondtuk, hogy Kecskemétre. Erre hatalmas szemeket meresztett, hogy mi onnan, bringával? Mondtuk, hogy igen, de onnan is jöttünk, már tekertünk 60 km-t. :-D A kiscsaj arcát érdemes lett volna lefényképezni. Így leírni úgysem lehet. Mikor indultunk Iszákról haza, még esegetett picit. Aztán rátaláltunk egy útra, ami Kecskemétre visz. Igen ám, de nem tudtuk, hogy az Ágasegyházára megy, vagy ki az 52-es útra? Persze az 52-esre nem akartunk kimenni, így csak a drukkolás maradt, hogy jó helyen legyünk. Jó helyen voltunk. Ágason a megbeszéltek szerint nem álltunk meg, csak Ballószögben. Ballószögben találtunk egy buszmegállót, ahol megettük a banánokat. Évi csak 1, de én 2 banánt ettem. Felfedeztük a "Hilton padot" ami = egy rémesen kényelmetlen ülőalkalmatossággal, ami ugyanis a buszmegállóban volt, hát az borrrrrzasztó. Tudom-tudom, nem ültük el kellően a seggünket a bringán. És tényleg nem. Én legalábbis. Gondolkoztunk, hogy induljunk el, vagy várjuk meg a buszt, amire mi a bácsikával ellentétben (aki a romtemplom túrán Ladánybenénél felszállt bringástól egy buszra) nem akartunk felszállni, csak gondoltuk ha úgyis jön, akkor engedjük magunk elé, ne kelljen előzgetnie minket. Aztán úgy döntöttünk, elindulunk. Mentünk-mentünk, aztán mi lefordultunk a Beretvás közre, de a ballószögi busz még nem ért utol addig bennünket. Tök jó volt. (Persze lehet vagy 10 perc fórban voltunk a busszal szemben. :-D De azért olyan jó abban a hitben lenni, hogy jöttünk mint a szél. :-D Aztán a Rákóczi úton elváltunk Évivel, mert én tök véletlenül összefutottam a legjobb barátnőmmel.

Viszont ami még említésre méltó, hogy kipróbáltuk Évivel egymás bringáját. A következő különbséget fedeztük fel az alatt a kis táv alatt. Évi bringája nagyon jó, mert könnyű, és a 28''-os kerékkel szinte repülni lehet. Ez az, ami tetszik. Viszont az Ő bringája nekem olyan szűkös. Arra is rájöttünk, hogy miért. Évi bringájának kormánya 40 mm-rel, azaz 4 cm-rel rövidebb, mint az enyém. Az mind2 végén 2-2 centit jelent.
Ő is észrevette a ormány különbséget. Azt mondta olyan szokatlanul tágas. Igen, 2-2 cm-rel.

Ha nyélbe ütöm a bringacserét, 4 dolgot mindenképpen megtartok a jelenlegi bringámról.

1. kormány
2. markolat
3. stucni
4. nyereg

Ez egy szuper nap volt. Köszi Évi a túrát. :-)

Csak egy röpke gondolat....

A tegnapi túrán is érezhető volt, de a szombati Tőserdei tekerésen még inkább, hogy az én MTB-om sokkal lassabb és nehezebb, mint a többiek outi vagy cross bringája. A kerékátmérőről már nem is beszélve ugye. Az enyém 26-os, az övék 28-as. 1 tekeréssel Ők többet haladnak, mint én, és a bringájuk önmagában könnyebb is, mint az enyém.

Első körben arra jutottam, hogy veszek egy 28-as felnit és rá gumit, és beépítem a jelenlegi helyett, és akkor nekem is lesz 28-as kerekem. Aztán rájöttem, hogy az nem ilyen egyszerű. Az egész váz geometriája más, mint egy Cross bringáé, és ugyan a kerékátmérő megegyező, a súly továbbra is nagyobb. Arról már nem is beszélve, hogy valószínűleg nem is férne bele a  vázamba a 28-as kerék. Ha mégis, az brutálisan nézne ki.

Így arra jutottam, egyelőre csak csendben magamban, hogy kell nekem egy cross bringa. Eleinte az álmom egy cyclo cross volt, de rájöttem, hogy az inkább versenybringa, és nem túrakera. Ráadásul azon még teleszkópos villa sincs, hiszen más használatra szánták. Így most harcra fel, egy cross bringáért. A kinézett példány:

Kíváncsi vagyok ki, és mit gondol erről? 

Hogy a jelenlegi bringámmal mi lesz? Még nem tudom. Egyelőre nehezen szakadnék el tőle, de 2 bringára semmi szükségem. Így valószínű eladom majd. Hogy kinek, és mennyiért, fogalmam sincs. Egy csomó dolgot vettem rá, cseréltem is rajta 1-2 dolgot, szóval azok + ban jönnek. Persze pl. a markolatot nem adom, azt az új bringára is magammal vinném. 

2014.05.11. Abony túra a csapattal

"Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a csapatom már vár reáám!" Kis változtatással ugyan, de ez a Micimackóból van. :-D

Szóval a telefon órája 6-kor csengett, hiszen 8-kor pontban indulás van, és előtte még fotózkodunk. Feri azt kérte, fél 8-ra mindenki legyen a Kossuth téren. Így is lett. Valamivel fél 8 előtt befordultam a főtérre, és szakadt az eső. Hm. Nem tudtam, hogy most mi lesz? Megyünk, vagy sem? Majd meglátjuk, jön Feri, és megmondja. Aztán gyülekeztünk, egyre többen lettünk. Jött Feri, és határozott. MEGYÜNK. Juppi! A túra útvonala:

Kecskemét-Kocsér-Kőröstetétlen-Abony-Törtel-Nagykőrös-Kecskemét. Nagyon jó túra volt. Az elején egy kislány is velünk tartott, de idejében rájött, ez nem fog menni, így Kocsérról visszatekert. Mi pedig folytattuk az utat először a Kutyakaparó felé, majd kis pihenő után irány Abony. Ott hosszabban időztünk, Marikával elmentünk a cukiba. Szerettünk volna fagyit enni, de mivel túl hideg volt, fagyit nem lehetett kapni. Így sütiztünk. Én egy csokis linzert ettem, amiben lekvár volt. Marika valami vaníliás-gyümis sütit. Utána még ettem egy banánt, és már indultunk is tovább, Törtel felé. Törtel után nagyon gyorsan Nagykőrösre értünk, annak ellenére, hogy kis kitérőt tettünk, egy olyan helyre, ahol tyűkok és kakasok járkáltak. Annak a megállásnak semmi értelmét nem láttam. Azt sem tudom miért álltunk meg ott. A csapat fele nem is arra jött, egy másik úton találkoztunk velük. Lehet Ők jártak jobban. Nem tudom. Lényeg, hogy viszonylag gyorsan Nagykőrösre értünk, ahogy a tóparton lefeküdtem, és a sisakomat a fejemre tettem, amiről többen fényképet is készítettek. :-D Aztán elmentünk fagyizni, de most nem oda, ahol eddig mindig voltunk, hanem egy másik helyre, ahol szerencsére a főzött fagyin kívül volt normális fagyi is, így tudtam én is enni. Juppi! Aztán a nyalakodás után folytattuk utunkat Kecskemét felé. Én lefordultam a Mátyás király körút felé, és hazatekertem. Nem sok értelme lett volna, ha betekerek a Kossuth térre. Na jó, talán akkor pont kereken 100 km-em lenne, de úgy gondolom ez nem annyira számít. A fő, hogy megvan, és együtt voltunk, ismét szuper napot töltöttünk együtt. Köszi Mindenkinek, aki ott volt.

2014.05.10.

Ez a nap erős széllel indult, és nekem az esti markolatcsere miatt erős izomlázzal is. A terv azonban egy tőserdei tekerés volt. Szekeres-Polyák Niki és Szekeres Zoli várt a Szőlőfürtnél, így ott kellett lennem. Közben megérkezett a meglepetésember, Kiszel Juli. Mint kiderült Ő reggel akart indulni egy másik körre, de nem jött össze, így velünk jött. Odafelé nagyon jó volt tekerni, mert a hátszél szinte repített bennünket a Tőserdőbe. Visszafelé kevésbé, harcoltunk a széllel rendesen. Azt hittem sosem érünk haza. Persze a Tősbe mindenképpen érdemes volt lemenni, mert nagyon jót beszélgettünk. Hazaérve már nagyon fáradt voltam, és zuhany után ágyba bújtam. Másnap ugyanis 6-kor cseng a telefon....

2014.05.09.

Ez a nap is eljött. Végre ígéretet kaptam, hogy hozza a futár a szombaton megrendelt csomagomat. Azt azonban nem mondták, hogy a futár mikor érkezik vele. Így én ültem, és vártam. Jött is, elég későn, már 1 óra is elmúlt, amikor ideért. Nem baj, a fő, hogy megvan a csomag, benne a nagyon várt markolattal. El is indultam le, és nem kis fáradtság árán, de leszedtem a Csúcs Zoli által március 15-én felszerelt markolatot. Mind a 2 oldalról. Aztán észrevettem, hogy a rendelt Ergon GP 5 BioKork markolat helyett a kapott áru egy Ergon GC3  BioKork nevű. Látszólag ugyanaz a 2, de a neve más, és ez egy kicsit ijedté tett, főleg mert nem tudtam, hogy mit is tegyek? Visszáruzzam, és várjam meg az eredeti nevűt, vagy egye fene, szereljem fel? Tekintve, hogy a rendelt áru 17.990 Ft volt, úgy döntöttem, egy kérdést megér. Írtam e-mail-t az üzletnek, és indítottam egy kérdést is a kerékpár őrültek klubja elnevezésű facebook csoportban, hogy szerintük most mi legyen? Közben visszaszereltem a régi markolatot, hiszen a markolatos kérdésemre leghamarabb hétfőn kapok választ, tekintve, hogy hétvége jön. Én pedig a 7végén 2 túrára is mentem, így nem hagyhattam markolat nélkül. Meg tervben volt a túra előtt még a Veloroom meglátogatása, ugyanis a bringám halk kattogást hallat. Duzmath Csaba meg is nézte a bringát, és Ő is hallja a kattogást. Találni viszont nem talált semmit. Szerinte valami porszem mehetett a gépezetbe, fürdessem meg, hátha elhallgat. Ha nem, akkor szét kell kapni, és átnézni az egészet. Így elindultam haza. Aztán mivel az e-mail-re nem kaptam választ, a facebookon pedig azt írták, hogy a GP5 és a GC3 ugyanaz, csak a cucc régebbi neve GC 3, az újabbé GP5. Így újra le a tárolóba, és ismét leharcolni a régi markolatot, lehetőleg sérülésmentesen, és fel az újat. Persze le is vághattam volna snicccerrel, de valamiért nem akartam ilyen brutális lenni. Végül csak sikerült a manőver, és indulhatott az új markolat felbontása és felszerelése. Az már könnyen ment, hiszen a markolatot csak fel kellett tolni a kormányra, és a végén a bilinccsel rászorítani. Sikerült.

Kis pause....2-9-ig

Igen, jól látjátok, az elmúlt napokban nagyon keveset tekertem, hiszen 2-a óta nincs bejegyzés. Elárulom, nem is igazán tekertem. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem ültem bringára. Meg is őrülnék asszem. Csak annyira rövideket, hogy nem tartottam értelmét dokumentálni. Persze a kampány miatt a kerékpárosklub oldalán azért szerepel, valamint a km órám is pörög. (Már amikor nem felejtem el elvinni).

A BAM naptár szerint 4-én 7 km-t, 8-án 6 km-t,  tekertem. Nem sok, de ez is valami.

9-én volt a BAM kampány bringás uzsonnája, ahol péksütivel, Hohes C narancslével, és túró Rudival leprük meg az arra bringázókat. Nagyon jó kis délután-este volt. Köszi a résztvevőknek. :-)

2014.05.02.

Kiszel Juliannával útnak indultunk a tőserdőbe. Az volt az eredeti terv, hogy Juli gévagombát akar szedni. 9-kor találkoztunk a víztoronynál, az aluljáró város felőli oldalán. Aztán irány a tős. Le is értünk egész gyorsan, aztán kiderült, hogy jobb lenne a bringákat az erdőbe nem bevinni (tüske, stb.) Így az a döntés született, hogy én lemegyek a bringákkal a partra, Ő pedig gombázik. Így lett. Amíg gombázott, én meghúztam a csavart a sárvédőjén, hogy ne  súrlódjon. Mire visszaért, én elkészültem. Szegény nem járt sikerrel, mert mire odaért, már az összes gombát leszedte valaki, már csak nyomok, és száraz példányok maradtak. Végül csak beszélgettünk, és visszaindultunk. Mikor elkezdtünk hazafelé tekerni, már dörgött. Drukkoltunk, hogy megússzuk a vihart, de nem így lett. Már Szentkirályt elhagyva elkezdett esni az eső. Aztán kicsivel arrébb érve Juli megszólalt, hogy "Úristen, ott zuhog! És tényleg. Juli gyorsan elővette az esőkabátját, és irány. Igen ám, de volt olyan, ahol annyira esett, hogy semmit sem láttunk. Beálltunk egy buszmegállóba, amíg csendesedik. Szerencsére csendesedett is, hiszen mivel Julinak vissza kellett érnie, nem ülhettünk ott az örökkévalóságig. Tulajdonképpen végig esett, és ami rosszabb, nekem egyre inkább kellett pisilni. Már elérve a főutat, nagyon necces volt a helyzet. Mondom most már a bepisilés következik, annyira súlyos a helyzet. Aztán megláttam a Csepegi Csárda nevű helyet. Mondom bemegyünk, hátha beengednek, ha nem, a küszöbre pisilek. Beengedtek. Szerintem én az elkövetkezendő életemben mindig oda fogok járni, hálából. :-D Aztán hazaértünk. Nagyon jó túra volt. :-) Köszi Juli.

A bringaszerelés:

Juli a bringáinkkal (Juli bringája a feje tetejére állt!):

Ennyi lett a vége:

2014.05.01.

Ma Szécsényiné Marika,  Kremzer Kati és én, letekertünk Lakitelek-Tőserdőbe. Az nem egy nagy távolság, kb. 30-30 km oda-vissza. Odafelé már a megérkezésemkor (ugyanis mivel én itt lakom a Mükiben, és útba esek jövet-menet én nem tekertem be 8-ra a Kossuth térre) jelezte Marika, hogy mivel Ő teát fogyasztott, muszáj lenne egy 2 betűst keresni. A legközelebbi MOL kútnál ez meg is lett. Már a MOL-nál közölték, hogy menjek előre, majd dudálnak, ha lemaradtak. Én meg abban a hitben, hogy jönnek (nem dudáltak ugyanis) teljes nyugalommal tekertem le a Tősbe. Már Lakiteleken voltam, és kerestem a lejárót, mikor rájöttem, hogy Katika és Marika sehol sincsenek. Mivel nem tudtam pontosan hol is kell lemenni, tettem egy nagyobb kört, de mivel nem leltem meg a helyet, megkérdeztem egy idősebb hölgytől, aki nagyon kedves volt. Ettől függetlenül továbbra is hiányolok egy útjelző táblát. A Tőserdő ugyanis nem világvége 2, vagy Kiskunröcsöge, ahova a madár sem jár. A Tőserdő azért egy elég népszerű hely. Mind1. Szóval mire megkaptam az útbaigazítást, az elveszett nőneműek is megkerültek. Mint kiderült pontosan ők sem tudják hol kell lekanyarni, így csak az útbaigazítást vehettük figyelembe. A főútról jobbra, a víztornyot kell figyelni. A körforgalomban pedig az Univer előtt kell elmenni lefelé. Először rossz helyen fordultunk le, de aztán meglett. Végül szerencsésen leértünk, és egy nagyon szép fél napot töltöttünk a Tőserdőben.

Visszaindulás előtt Marika és Katika még megettek 1-1 fagyit, és kerestünk 2 betűst is. Aztán tekertünk haza. Az odaútból okulva, megfogadták, hogy nem hagyják, hogy előre menjek, guruljak csak leghátul. Aztán végül csak valahogy a sor elején lyukadtam ki, és mentem a saját tempómban. Ennek az lett az eredménye, hogy kb. 15 km-en rájuk vertem 10-12 percet. A Szőlőfürt Fogadónál ugyanis bevártam őket. Ott elbúcsúztunk egymástól. Legközelebb is tekerünk együtt. :-)

Ma ennyi lett:

Köszönöm a tekerést!

Csak a saját szórakozásomra fotóztam még párat. Nagyon szép felhőket láttam ugyanis a Szőlőfürt Fogadó előtt, és ha már ott állt, lekaptam a bringámat is. Íme a képek: