Ma Lakitelek-Tőserdő....

Ma kicsit be voltunk korlátozva, már ami a túrázással tölthető időt illeti. Nekem ugyanis legkésőbb 15 órára itthon kellett lennem. Mennünk kellett ugyanis nagybátyámékhoz. Naaaaaagyon volt is hozzá kedvem. Így egy viszonylag rövid túrát kellett tervezni mára. Lakitelek-Tőserdőre esett a választásunk. Az nincs innen messze, kb. 27 km oda és ugyanennyi vissza. + a Szőlőfürttől hazatekerés mind a kettőnknek. Úgyhogy kb. 30-30 km. El is jutottunk szerencsésen Lakitelek-Tőserdőig. Persze találkoztunk 1-2 furcsa, igen türelmetlen egyénnel, aki az autójának csak a dudáját ismeri, a fékjét nem. Út közben megálltunk fotózni, mert láttunk szép sárga virágokat, és rózsaszín virágú fákat is. Átgázoltunk egy kisebb füves területen, és reménykedtünk, hogy nem kapunk defektet. (nem kaptunk). Végül Lakitelekre érve, mivel nem találtunk táblát, 2 kedves hölgyet kérdeztünk meg, hogy merre van a part. Készségesen megmondták, sőt, még azt is elárulták, hogy szép már most is. :-) Mentünk tovább, majd Évi a körforgalomba szembe hajtott be, amiből hatalmas nevetés lett. (Nem jött senki rajtunk kívül a körforgalomban.) végül még a partra vezető bringautat is megtaláltuk, ami helyenként jó is volt, de inkább csak a tábla hirdette, hogy bringaút, a minősége erről nem árulkodott, így az úton mentünk inkább. A partra érve beleszagolhattunk valami émelyítő hússzagba, amit pörgető fesztiválra készítettek az ottaniak. Rengetegen voltak már a parton, de így is találtunk helyet. Megálltunk, leültünk, ettünk, majd tovább indultunk. Megálltunk a kávézónál is, mert Évi ivott volna kávét, meg némi 2 betűs kitérő is szükségeltetett. Ott olyan jól éreztük magunkat, hogy több, mint 1 órán át ott ültünk. Végül valamivel 1 után indultunk vissza. Lakitelek után ráleltünk az épülő kerékpárútra, amiről megtudtuk, hogy még csak 5-6 km van kész belőle, őszre tervezik, hogy Nyárlőrincig elkészül, utána pedig még tovább. Először gondoltuk, hogy elindulunk rajta, de végül mégsem, mert a Kecskemétig tartó 27 km-ből csak 5-6 van kész, és utána a maradék 22-t végig a 44-es főút mellett kellett volna megtennünk. Ezt nem vállaltuk be, a kamionok miatt. Nem egy életbiztosítás a 44-es út mellett menni, így inkább a már járt (Szentkirályra vezető) utat választottuk visszafelé is. Persze hazafelé is találkoztunk olyan őrülttel, aki fékezés helyett a dudáját használta, és majdnem karambol lett, éppen hogy befért közénk, és a szembejövő autó közé. Idióta. Ahelyett, hogy fékezett volna mögöttünk, megvárja, míg elmegy a szembejövő, és úgy előz meg. Komolyan mondom megérdemelte volna, hogy összeütközzenek, bár akkor a másik kocsi is megsérül, és Ő vétlen volt. Végül 14:50-re értünk haza. 15 órára már teljesen itthon is voltam. Ez egy szuper nap volt Évivel.

A képek:

És a kávézós kép: 

Ma Tiszakécske helyett Nagykőrös....

Ma Évivel útra keltünk, de nem a terveink szerint alakult a vége. Azt terveztük ugyanis, hogy Tiszakécskére megyünk, de még Szentkirályig sem jutottunk el, annyira fújt a szél. Így közös erővel arra jutottunk, hogy jobb lesz hátszélben menni, megfordultunk. Visszajöttünk. Évi felszaladt a fülvédőjéért, mert fázott a füle. Én eleve vittem is a fülvédőt. Elindultunk Nagykőrösre, ahova kis szembe széllel ugyan, de sikeresen eljutottunk. Persze volt 1-2 necces pillanat, amikor oldalról olyan széltömeg kapott el bennünket, hogy majdnem kivitte alólunk a bringát. Végül sikerrel abszolváltuk az utat. Először egy főtérhez közeli parkban ültünk le, ettünk, ittunk, beszélgettünk. Aztán elmesélte Évi, hogy Ők laktak Nagykőrösön. Eltekertünk az utcájukig, majd a tóhoz is. A tó mellett is leültünk kicsit. Láttunk egy nőt, halvány rózsaszín biciklin ült, és pink színű kiskosár volt a bringára akasztva. Nagyon vicces volt. Végül hazatekertünk. Kellemes volt ez a nap. Folytatás vasárnap. :-)

Ma ennyi:

És a kép, amin Évi kölcsönvette a sisakomat egy próba erejéig. :-)

Ma is csak Nagykőrös....

Mostanában sok dolgom volt, így nem nagyon jutottam el tekerni. Na jó, tudom, aki akar valamit, az talál rá módot, aki nem, az talál kifogást. Szóval ma is csak Nagykőrösön jártam. Mentségemre legyen, hogy odafelé olyan hülye szél fújt, hogy alig bírtam 16-17-tel menni. Bezzeg visszafelé nyomtam 24-26-tal is. Bár az átlagom így is csak 18,5 lett. :'(

Mindenesetre ma is tekertem:

Valamint nagy öröm is ért ma. Megérkezett a rendelt Pro ID termékem, egy bringás karszalag. Ez arra szolgál, hogy ha véletlenül baleset érne, és nem lenne velem senki aki ismer, (ami valljuk be, sokszor előfordul) akkor azonnal legyen infójuk a mentőknek, ne akkor kezdjék el keresni a tudnivalókat. 

Igen, az első, és legfontosabb tudnivaló rólam, hogy erősen lidocain érzékeny vagyok. Tehát más fajta érzéstelenítőt kell kapnom, ha amúgy a protokollt követve lidocain lenne adandó. Ez sajnos komoly dolog, hiszen ha lidocaint kapok, ahogy történt ez már velem fogorvosnál, (akkor derült ki) bepuffadt a szám, kivörösödött az arcom, nagyon rosszul éreztem magam, és pár mp alatt éreztem, hogy nehezen, majd már alig kapok levegőt. Bepuffadt a torkom is, és ahogy az orvosok mondanák, ún. anaphylaxiás shock-ot kaptam. A fogorvos megijedt, de jött egy másik orvos, aki azonnal beadott vénásan egy gyógyszert, amit ha jól emlékszem tonogen-nek nevezett. Állítólag ez a szer az életemet mentette meg. Ha nem kapok, rövid idő alatt megfulladok, mert a gégeödéma elzárja a levegő útját, és ámen fakereszt. 

A 2 utolsó sor a mentőknek szól, hogy ha péppé is nyúltam az úton, a bringámat tegyék be mellém a mentőbe, mert az fontos nekem. Nem szeretném, ha otthagynák az úton egyedül. Ez alatt a szűk 1 év alatt hozzám nőtt, és minden porcikáját szeretem. Nehezen viselném, ha amíg engem elvisz a mentő, a bringám az út szélén maradna. Amúgy tényleg, egy ilyen szituban mi a bringa sorsa (alap esetben)? Azzal mit csinálnak? A zsaruk beviszik, aztán visszakapom, vagy hogy? 

Mind1, remélem nem lesz rá soha szükség, hogy élesben szükségem legyen rá. Viszont az ördög nem alszik, biztos ami biztos. 

Holnap többet tervezek tekerni. :-)

Kecskemét-Nagykőrös-Kerekegyháza-Kecskemét-Nagykőrös-Kecskemét

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy tegnap Bárándiné Évivel akartunk volna menni tekerni. Igen ám, de én pénteken este 11-kor tudtam meg, hogy a szombatra tervezett feladatom elmarad. Akkor már nem akartam Évinek írni, mert gondoltam már lehet, hogy alszik, így tegnap reggel írtam Neki, hogy akkor menjünk-e, de akkor már nem látta az üzimet. Délután írt, hogy mire látta az üzit, már késő volt. Közben volt dolgom itthon, meg a Mamához voltam ebédre hivatalos, így nem volt nagy gáz, hogy nem mentünk. Aztán délutánra is lett programom, a Mama kért kenyeret és tejet, így megvolt a feladat. Azok után viszont, hogy a dudám milyen csúfos véget ért, a Malomba nem mertem bringával menni. Egyrészt a lopás miatt, másrészt a szél miatt. Úgyhogy busszal mentem, lusta mód. Borzasztóan szégyelltem is magam emiatt, így elhatároztam, hogy ma beleteszek a bringámba egy 100-ast. Ennyit még soha egyedül nem tettem bele. Most nagyon akartam. Így már fél 6-kor felkeltem, megreggeliztem, felöltöztem, és valamivel fél 7 után elindultam Nagykőrösre. Fél 8 körül érkeztem oda, és leültem megenni a Jó Reggelt kekszemet, amit Édesanyám vásárolt nekem, még tegnap, mielőtt elutaztak volna.

Szóval 7:30, reggeli Nagykőrösön:

Aztán elhatároztam, hogy ez még nagyon kevés a mai napra, nagyon messze a 100-as álom. Így mivel még csak 7:40 volt, és én már megettem 2 kekszet, tovább gurultam, Kerekegyházára. 

Ott tök véletlenül összefutottam Kocsis Csabival, aki még egy üdítőre is meghívott. Utólag is köszönet Neked Csabi. Valamivel 10:30 után elváltam Csabitól, és tekertem haza, mert imádott Kerim ebéddel várt. Visszaérve Kecskemétre még a városközpontban lementem Papa sírjához a Barátok templomának urnatemetőjébe, elmeséltem Neki, hogy eddig mit csináltam ma, és mire készülök ezután. Tudom, hogy Ő már nem hallja, nem érti, és válaszolni sem fog soha-soha többé, de olyan jó volt. Utána őrült módon tekertem haza, és éppen koppra, de hazaértem ebédre. Ebéd után még picit beszélgettem Kerimmel, aztán hazajöttem. Ittam egy kávét (tudom, egészségtelen!) aztán elmentem újra Nagykőrösre, mert ebéd előtt épp 75 km-en állt az órám. Útban Nagykőrösre szembe jöttek velem a Saskői lányok, de nem tudtam azonnal fékezni. Amikor már tudtam, megálltam, de Ők valószínű siettek, és nem álltak meg. Vagy előbb álltak meg, és mivel látták, hogy én nem, tovább mentek. Remélem nem sértődtek meg. :'( Nem sokkal később jött szembe velem 2, kb. 55-60 közötti hölgy, akikkel összeintegettünk, és kölcsönösen "hajrá-hajrá" kívántunk egymásnak. Aztán elértem Nagykőröst, ma már 2. alkalommal. Ugyanoda parkoltam, és folytatva a reggeli hagyományt, ismét Jó reggelt kekszet ettem, a maradék 2-t a 4-ből.

 Aztán felnéztem az égre, és láttam, hogy eléggé el van borulva. Gondoltam ennek fele sem tréfa, a sárvédőm jelenleg nincs a bringán, jobb lesz az eső előtt hazaérni. Ez nem sikerülhetett, az eső gyorsabb volt. Katonatelepnél az iskola oldalában a tábla alá behúzódva megláttam ismét az előbb említett 2 hölgyet. Rám integettek, és kedvesen köszöntek. Odagurultam hát hozzájuk, és váltottunk pár szót. Elmesélték, hogy ők is bringáznak, hetente kb. 4-szer, és nagyon élvezik. Ezért beajánlottam Nekik a mi kis csapatunkat. Megígérték, hogy bejelentkeznek, és túráznak velünk. Pár perc után elváltunk. Ők visszafordultak Nagykőrös felé, hiszen Ők mint kiderült ott laknak (nem jöttek el Kecskemétig, csak mentek egy kis kört Katonatelepen, és az eső elől húzódtak a tábla alá), én pedig suhantam haza Kecskemétre. Jó volt már hazaérni. Kicsit elfáradtam azért. Bőven sikerült a tervem, ugyanis a mai táv:

Elégedett vagyok magammal. Már csak az átlagsebességemen kell javítani. A jelenlegi 18 az még elég gáz, de van időm. Még nincs 1 éve, hogy újra bicajozom. :-) Nagyon szeretném, és sikerülni fog. Nem adom fel. :-)

Ma Kecskemét-Hetényegyháza-Kerekegyháza-Hetényegyháza-Kecskemét

Ma elég korán felébredtem (7 óra) így azt terveztem, hogy reggel elmegyek tekerni, és ma 2x is tekerek. Igen ám, de mikor a konyhába értem, szembesültem vele, hogy 4 fok van. ÁÁÁÁÁ! Na, akkor nem megyek sehova, legalábbis egyelőre. Majd ha kicsit barátságosabb idő lesz. Ez 9 körül jött el. Akkor már 10 fok körül volt a hőmérséklet, és úgy döntöttem, elindulok. Jó-jó, de hova? Legyen kicsit hosszabb, mint a tegnapi, elvégre hamarosan a 100-km-es túrák felé vesszük az irányt, így edzenem kell, nehogy kifulladjak a végére. Eltekertem hát Kerekegyházára. Az innen kb. 25 km. + a lakhelyemtől a belváros és onnan haza. Szóval megjártam Kerekegyházát, ami nagyon jó volt. Odafelé könnyebben haladtam, mert volt egy enyhe hátszelem, ami visszafelé megbosszulta magát, felerősödött és szembe fújt. Kicsit már fáradt is voltam, és meg is éheztem. Hiába a víz, reggel egy zsemlét és a szokásos kávémat, valamint indulás előtt némi csokit vettem magamhoz. Így visszafelé Hetényben megálltam az Univer Coop-nál, ami az orvosi rendelő mellett van. Vettem 2 sajtos kiflit, amit nyomban meg is ettem.

Amíg ott ücsörgök és falatozok a napsütötte padon, kijön a térre kb. 10 kisfiú és egy velem korabeli pedagógus. Biztosan az, mert szót fogadtak neki a gyerekek. A fiúk olyan 10 évesek voltak kb. Eszegetés közben felfigyeltem arra, hogy a fiúk egyre nagyobb szemekkel vizslatják messziről a bringámat. Fél füllel hallom, amit egymás közt beszélgetnek. "Kérdezd meg. Nem! Kérdezd meg te!" Végül az egyikük odajött, és megszólított. Megdicsérte a bringámat, és megkérdezte mennyibe került? Azt nem akartam megmondani neki, így csak annyit mondtam, hogy drága volt. Megköszönte a tájékoztatást, és elment vissza a többiekhez. Fél füllel ismét hallom, "Azt mondja drága volt, úgyhogy tuti nem engedi meg." Én ettem tovább, majd már majdnem menni készültem, amikor egy másik kisfiú ismét odajött, és megkérdezte, hogy mehetnének-e a bringámmal 1 kört? Hirtelen megütött a kérdés, de mivel egész normális kinézetű srácok voltak, és volt velük pedagógus, gondoltam miért ne? Persze a nyeregállítás megtörtént, hiszen nem akartam, hogy valamelyik összezúzza magát, (meg a bringámat sem!). Mindegyik ment 1-1 kört, az utolsó kisfiú 2-t. :-D Aztán nagyon megköszönték. Amíg a nyerget a saját kényelmemre visszaállítottam, a pedagógusnő odajött, és ezt mondta: "Nagyon szépen köszönjük, életre szóló élményt adott a srácoknak." Nagyon szívesen. Végül is ez csak egy bringa, és ugyan drága volt, nincs aranyból, én is használom, szóval nem kirakatban lakik.

Aztán 2 nagy sajtos kiflivel a pocakomban már szebb volt a világ, így hát tovagurultam Kecskemét felé. Annak ellenére, hogy a szél persze változatlanul szembe fújt, viszonylag gyorsan beértem Kecskemétre, ahol az épületek adtak némi enyhülést. Az arborétum-Nyíri út-Március 15-e utca, Budai út-Kandó- Kerkápoly utca, Ceglédi út-Mátyás király körút-Géza fejedelem útja- Szent István körút- Csokor utca-Gesztenyefa utca útvonalon tértem haza.

Ez a kör ma:

lett.

Délutánra még terveztem egy Nagykőröst, de aztán máshogy alakult a délutánom, nem mentem. Így ennyi maradt. Talán majd holnap. :-)

Délután is tekertem, de már a dudám nélkül. :'(

Szóval ma délután elmentem még tekerni egy picit. Furcsa volt, hogy nem volt a kormányomon a dudám. Persze a maradék fém részt lecsavaroztam, mert ugye a jelenlegi állapotában nincs értelme a kormányon hagynom. Helyette átmenetileg egy csengőt tettem fel, aminek jelzem semmi haszna. Hiába csengettem, senkit sem érdekelt.

Viszont már nem vagyok annyira szomorú. Rám írt ugyanis Ildikó, akitől a dudát kaptam. Azt írta van még neki 1 dudája, és azt el fogja hozni nekem a következő túrára. Így nem leszek sokáig dudátlan. JUPPI!

Ma ennyit hoztam össze:

Mai tekerés, és szomorú vagyok, nagyon....

Képzeljétek, ma reggel már korán bringázni mentem. Eltekertem Nagykőrösre, meg vissza. Hazafelé pedig nem kanyarodtam le a szokásos úton a (Mátyás király körút, Gáza fejedelem útja, Szent István körút, Csokor utca, és úgy haza) útvonalra, hanem bementem a belvárosba, és kiváltottam Édesanyám gyógyszereit, valamint bevásároltam a szükséges dolgokat. A Pingvin előtt lezártam a bringát, elintéztem a dolgomat, és távoztam, gyógyszerestől. Aztán átgurultam a Malom központ elé, ahol a korláthoz zártam a bringámat. Szokásom szerint minden mozdíthatót (km óra, világító szalag, kulacs, lámpák) leszereltem róla, és bementem bevásárolni. Kb. 20 percet töltöttem bent, majd mikor kiléptem, látom ám, hogy valami nem stimmel. Rá is jöttem rögtön, hogy mi. Az alatt a 20 perc alatt valami enyveskezű, ellopta a bringámról a dudám fekete gumi fejét. A duda további része ott volt a kormányomon. Nyilván azt is vitte volna szíve szerint (van egyáltalán az ilyennek olyanja??) csak valószínűleg nem volt semmilyen szerszáma a kormányról való lecsavarozáshoz. Így csak azt vitte, amit hirtelen le tudott kapni. Maradéktalanul elégedett nem lehet magával, hiszen csupán egy gumi dudafejjel nem megy semmire a fém rész nélkül. Rossz hír, hogy én sem a gumifej nélkül. Gumifejet nyilván nem lehet külön kapni, így valószínűleg a fém részt is kukába kell dobni. Most őszintén, hát ember az ilyen? Mivel látnia kellett, hogy oda van csavarozva a duda a kormányhoz, és neki nincs szerszáma, miért nem hagyta akkor a fenébe, hiszen egy fejjel nem megy semmire. Egyszerűen nem értem. Vagyis dehogy nem. Ennek az egésznek nem volt semmi célja, csak a pusztítás, a lopás "öröme", mind1, hogy neki lesz-e haszna belőle, a lényeg, hogy kárt, bosszúságot és fájdalmat okozzon a másiknak. Maga az anyagi kár nem jelentős, hiszen egy kb. 1000-1500 Ft-os fém dudáról, egy ilyenről

 van szó, de mégis. Duda nélkül nem sokáig tudok lenni. Szükségem van rá. Bosszúság, mert pótolnom kell. Nem az ára, hanem az utánajárás. Emellett a leginkább fontos tényező, hogy fájdalom van bennem ez ügyben. Igen, fájdalom. A duda ugyanis nem egy akármilyen duda volt. Számomra nem az ára miatt volt értékes, hanem attól, hogy egy baráti házaspártól kaptam. Ahányszor ránéztem, vagy használtam, eszembe jutott Ildikó és Csaba. A dudának eszmei értéke volt. 

Most pedig ez maradt belőle. 

Nagyon szomorú vagyok. :'(

Mai rövid tekerés és nagy öröm....

Szóval ma egy kicsivel többet akartam volna tekerni, de így alakult. 9 km-nél állt meg a km óra. Ma szerettem volna elmenni egy Nagykőröst, de nem így történt. A Mama ugyanis szólt, hogy lennének csekkek, amiket be kellene fizetni. Így posta lett a Nagykőrösből, majd haza. Nem baj. Közben a posta is meghozta a nagyon várt pénztárcámat. Juppi! Nagyon szép. Kivétel, hogy szerintem fordítva varrta rá az illető a kinyitó fület, de ennek pont ez a különlegessége. Ettől egyedi. Már most szeretem. :-) Holnap készítek róla képet is. :-) Addig is egy kép a mai teljesítményemről. :-)

Külsőcsere újra, próbakör és kis szomorúság....

Ahogy tegnap már írtam, felszereltem az új külsőket a bringámra. Persze ahogy Zoli tegnap sejtette, az első kereket rosszul raktam fel. Ma reggel a fényben már látszott. Így miután hazajöttem a fodrásztól (ahova Anyu bringájával mentem, hogy ne koptassam a gumijaimat rossz irányba), már neki is fogtam a cserének. Most nem tartott olyan sokáig, mint tegnap. Bele lehet jönni. Rájöttem különben, hogy a markoszerszámomon található gumileszedő sokkal jobb, mint a kis műanyag 3-as csomagolásban kapható gumileszedő.

Aztán visszatettem a pancsizáskor levett hátsó sárvédőt, valamint a szombaton Tóth Imi által hiányolt dudát is. Még nem adtam fel a könyöklő beszerzését sem, de egyelőre most fékeznem kell.

A próbakör nem volt hosszú, de nagyon jól sikerült.

Viszont kis szomorúságom is van ma. Még a múlt héten rendeltem egy kis méretű pénztárcát. Az a különlegessége, hogy egy csaj varrja, használt gumibelsőkből. Nagyon megtetszett, meg is rendeltem. Megbeszéltük milyen legyen, és hogy feladja nekem postán. Előre elutaltam a pénzt, és a postaköltséget is. Írt is kedden, hogy feladta a csomagomat. Erre holnap már ismét kedd, de a csomagom még nem érkezett meg. Remélem nem tűnt el a postán, és csak az ünnep kevert be egy kicsit. Ugyanis én balga, nem ajánlva adattam fel, csak simán, így még reklamálni sem tudok, ha elveszett a csomag. 

Drukkoljatok, hogy csak a magyar posta legyen lassú, és meglegyen a kis csomag. :'(

Ma ügyes voltam.... vagy mégsem?

Szóval ma, egészen 21:16-ig azt hittem ügyes voltam. Aztán kiderült, hogy az is lehet, hogy mégsem? Na, leírom részletesen, és az ígért képek is megérkeznek.

Szóval ma arra ébredtem, hogy EZ AZ A NAP, amikor tennem kell valamit a bringám újjáépítéséért. Délelőtt még ezt-azt csináltam, főztem, meg pihentem. Aztán délben átmentünk Mamához, ott volt ebéd. Az mostanában nem ritka, hogy Papa meghalt. Szóval egészen 2 óráig ott voltam, majd eljöttem haza. Itthon aztán még 1-2 dolgot megcsináltam, aztán lementem a tárolóba, és nekifogtam a felújításnak. Ahogy már tegnap említettem, Csúcs Zoli volt olyan aranyos, és segített nekem markolatot cserélni a bringámon, de a  kormányszarv itthon maradt. Na úgy gondoltam, hogy leviszem újra, hátha az ebéd új erővel töltött fel, és most sikerül kitekerni a csavart. Tévedtem, nem sikerült, de nem adom fel. Akkor kicserélem előbb a gumikülsőt, aztán max. megkérem Apát, vagy Zsoltot (ha dolgozik ma), hogy segítsen. A régi külső, ami egy Rapid Rob, 2730,59 km-t futott.) A gumikülsővel sokat pepecseltem, mert nagyon merev a külső fala, azaz nehezen illeszkedik a felnire. Aztán végül csak sikerült. Gond nélkül visszatettem az első kereket, aztán kivettem a hátsót. Na, azzal sem keveset bajlódtam, de megvan. Igen ám, de a hátsó kerék visszatétele nem olyan egyszerű (tárcsafék, hátsó váltó, lánc) mint az első, amin csak a tárcsafékre kell vigyázni. Így jobbnak láttam, ha a bringát fejre állítom. Jól tettem, így 1 mp alatt bent volt a kerék, és már működik is. JUPPI! Aztán gondoltam egyet, és mondom ha már úgy is a feje tetején áll szegény bringa, így a kormányszarv csavarok is talán könnyebben a kezemre esnek. Neki is álltam, hátha ki tudom tekerni, és láss csodát, sikerült. Így mind a 2 kormányszarvat kicseréltem. Aztán persze mielőtt fényképezek, fel kellett jönni, mert agyig olajos voltam, az érintős telefonomnak meg nem hinném, hogy jót tenne egy kis olaj. Kis idő után ismét le a tárolóba, és készültek a fotók. Rém büszke voltam magamra. Aztán eljött az előbb már említett 21:16, amikor a face-en a tegnapi nagy segítségem, Csúcs Zoli megnézte a teljesítményemet, és felhívta a figyelmemet, hogy a gumiknak van egy forgásiránya, amit jó, ha figyelembe veszünk, és annak megfelelően használjuk a gumikat. Persze hogy én ezzel nem foglalkoztam. Leszaladtam gyorsan, de én semmiféle nyilat nem látok a gumin, ezért majd holnap újra, figyelmesebben is megnézem. Most este ugye villanyfénynél nem ugyanaz, mint holnap világosban. Zoli így kép alapján azt mondja, hogy az első szerinte fordítva van, de a hátsó jónak tűnik. Nyilván jobban örülnék, ha mákom lenne, és a tudatlanok szerencséje ezúttal elérne engem, és véletlenül mind a 2 stimmelne, de ha nem, hát leszedem holnap a rosszul felrakott külsőt, és fordítok rajta, hogy jól álljon. Ha Zolinak igaza van (márpedig ennek nagy az esélye, hiszen nem kezdő bringás!) nyilván nem leszek boldog, hogy szedhetem le amit ma nagy nehezen felküzdöttem, de sokkal szomorúbb lennék, ha a hátsó lenne rosszul rakva, és azt kéne leszedni. Az nehézkesebb lenne. Nem baj, legalább holnapra is meglesz a feladatom. :-) És akkor jöjjenek a képek:

Messziről: 

Hátsó kerék:

Első kerék:

Kormányom a markolattal (köszi Csúcs Zoli) és a szarv:

Kormányom messzebbről a markolattal (köszi Csúcs Zoli) és a szarv:

Hogy ne kelljen szétszedni a bringát, esetleg drukkoljatok. Hátha. :-)

Ma volt az első csoportos túra, azaz eltekertünk a Kutyakaparó csárdához....

Már reggel 9:20-kor indultunk, és csak 3 után értünk vissza a túrázásból. Nagyon jó volt. Rekordszámú emberrel nyomtuk a pedált. Még soha ennyien nem tartottak velünk. F. a túravezetőnk 58 főt számolt, és Kocséron csatlakoztak hozzánk a Guriga Bringások is kb. 10-en. Szóval majd 70-en gurultunk el az uticélhoz, a Kutyakaparó csárdához. Odafelé könnyebb volt, mert a szél bennünket segített. Először megálltunk Kocséron egy parkban, meghallgattuk az ágyúdörrenéseket,  ettünk, ittunk, majd tovább tekertünk a Kőröstetétlen nevű helyen álló Kutyakaparó csárdához. Bevallom őszintén, hogy nem értettem miért álltunk meg Kocséron, amikor a Kutyakaparó onnan már csak kb. 4 km. Mind1, F. úgy döntött, hogy megállunk, és mivel ő a túravezető, behúztam a féket. Ott kiderült, hogy több ismerősöm is van az újak közül. Ennek nagyon örültem. Aztán tovább tekertünk, és megnéztük a Kutyakaparót. Ott ismét hallottunk ágyúdörrenést, banánt ettem, és beszélgettem többekkel. Na de ami a legfontosabb volt, az új markolatomat Cs.Z. feltette. Hála és köszönet Zoli, ha már nem találtad ki, hogy mivel háláljam meg Neked a segítségedet. Kép a kormányról holnap. Persze én balga, a kormányszarvakat itthon hagytam, így a régit tettük vissza. Gondolkodtam, hogy akarom-e a régit, de úgy döntöttem, hogy akarom, hiszen szó szerint nem érzem magam biztonságban, ha nincs kormányszarv a bringámon. Most rájöttem, hogy miért nem szerettem a régi kormányszarvat. Nem jól volt beállítva. Majdnem függőlegesen állt, és az nekem nem volt kényelmes. (Majd' 1 év után rá is jöttem, jó reggel IceBear!!) Most majdnem teljesen vízszintes, és most jó. Aztán nem sokkal később elindultunk vissza. Az útirány Nagykőrös, aztán ott megbeszéljük, hogy mi legyen. 2 variáció volt. Az egyik, hogy Nagykőrös után kis kerülővel (Lajosmizse felé) jövünk haza, de ez csak akkor, ha a kedvünk, és az időjárás ezt megengedi. Talán a kedvünk megengedte volna, de az időjárás nem annyira. A szél ugyanis ezúttal nem volt olyan kegyes, éppen szembe fújt, ami elég erősen megnehezítette az előrehaladást. Na és mivel ez az idei első túra a téli "pihenő" után, és a meteorológus is erős, viharos szelet jósolt, valamint sok kezdő, újrakezdő bringásunk volt, sőt, gyerekek is voltak, arra a döntésre jutottunk, hogy ezúttal nem hosszítunk, hanem szépen Nagykőrösről hazafelé vesszük az irányt. Ez így is lett, csakhogy az előzetes hírekkel ellentétben, amik arról szóltak, hogy Kecskemét felé menet majd hátszelünk lesz, brutális szembe szélben kellett folytatni az utunkat haza. Viszont hogy valami jó is legyen, felmerült az igény egy fagyira. Ami a Kék Juharban meg is történt. :-) Kis energyvel feltöltve vághattunk neki a még előttünk álló útnak. Szerencsére azonban ez az út már nem hosszú, kb. 12 km. Még begurultam a többiekkel a Kossuth térre, és onnan haza. Épségben, 15:30 perckor hazaértem.  

Ma ennyi lett:

Valamint itt van pár kép, a teljesség igénye nélkül: 

Csapatunk Nagykőrösnél:

Marcsi és Imi egy pár:

Imi, Kati és én:

Marcsim tréfás csaj, de igaz ami igaz, kacsaságom határtalan:

Imi és Marcsi:

Kati és az Ő Schwinn Csepelje:

Évi a rózsaszín szaloncukor:

Ettem. Itt a bizonyíték: (A púp a szám jobb oldalán).

Feri albumot készített a 2012-es túrákról:

Évi és a vadiúj kera:

Imi a fagyizó előtt:

Évinek nagyon tetszett a túra, legalábbis én úgy veszem ki a képből:

Imi is jól érezte magát:

Maroknyi csapat a Kossuth téren:

István, Zoli, Kati és én:

ÉÉÉÉÉs az ölelés Marcsimtól:

2014-es beszerzések

Szóval holnap a Kutyakaparó csárdához való eltekeréssel megkezdődik a 2014-es túrasorozat. Persze attól, hogy most épp nincs munkám, nem állt meg az élet. Beszerezni való van bőven. Kezdve persze egy klassz rövidujjú pólóval, amit még decemberben tesóméktól kaptam.

Aztán következett a január 21-e, amikor is névnapom volt. Budapesten jártam, és már akkor kinéztem egy nagyon klassz ivózsákos hátizsákot. Mindenképpen szükségem volt rá. Ahogy már az előző bejegyzések közt asszem említettem, sokat tanultam a tavalyi év túráiból. Elsősorban kitartást, és hogy az ember sokkal többet bír, mint amennyit hisz magáról. Aztán küzdést, hogy akkor is meg tudom csinálni. Közösséghez tartozást, szeretetet, odafigyelést kaptam a csapattól. És végül amit mindenki magának tapasztal, hol van a korlát. Mire van szüksége a maximális teljesítmény eléréséhez. Erre nincs recept. Van, aki csoki nélkül el sem indul. Van, aki az izotóniás italra és az energiazselére esküszik. Nekem nincsenek ilyen jollyjockerek a táskámban. Van viszont valami, ami mindennél fontosabb. VÍZ. Sok-sok, rengeteg víz. Van, akinek ennie kell a küzdéshez, nekem innom kell. Ha lenne az ujjaim közt úszóhártya, beillenék a kacsák közé. Alapból is, de ha terhelés van, akkor főleg. Persze nálam is van banán, müzliszelet és szendvics, de sokszor az egész pakkot odaadnám egy flakon vízért. Igen ám, de a múlt évben hiába a kulacs, ha nem akkor álltunk meg, amikor szomjas lettem. Mondjuk nem is reális igény, hogy egy egész csapat mindig, és pont akkor álljon meg, amikor és ahol én megszomjazom. Ha meg csak én álltam meg, akkor lemaradtam, és tekerni kellett, ami az elején még ment is, aztán fáradtan már kevésbé. Nehéz volt. Így elhatároztam, hogy más eszközökhöz folyamodok. Szükségem van egy víztartályos hátizsákra, amiben egy vízhatlan, cseppmentes zsákba bele tudok tenni 3 L vizet, és egy cső, majd annak végén egy szelepes csutora segítségével akkor, ott és annyit iszom, amikor, ahol és amennyit csak akarok. Persze ez a táska nem olcsó, potom 33.000-ért már hozzám is vágták az Overland Active-ban. 

Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a következő lépés, nagyon szerettem volna megvenni már a Bringexpon a Casco új sisakját a SpeedAiro-t, de 75.000 Ft-ba kerül, a kistestvére, a Speedster is 50.000. Így, hogy nincs munkám ez nagyon sok. Viszont a kosárban lapulnak a cuccok, amik mégis csak kellenének. Nagyon szutyi volt már a markolatom, helyette szerettem volna egy másikat. A kormányszarvammal sem voltam elégedett, ahelyett is újat szerettem volna. Valamint elegem lett az állandó defektekből, így új, defektmentes gumikülsőről döntöttem. Közben rájöttem, hogy kellene nekem egy bringás dzseki is.  Le is adtam a rendelést a 7végén. Ma meg is érkezett:

Ezek meg is jöttek ma. :-)

Amik még a kosaramba kérték magukat:

- Rövid ujjú mez

- Hosszú ujjú mez

- Rövid nadrág

- Telefontartó

- Sisak alá sapi

- Rövid ujjú kesztyű

- Hosszú ujjú kesztyű

- Minipumpa

- Zokni

Hogy erre mikor lesz pénzem, nem tudni. :'(