Ma úgy voltam vele, hogy nem délután megyek tekerni, hanem reggel. Egyrészt mert délután dolgom van, másrészt mert délután már elég sokan vannak a Ceglédi úttól a katonatelepi iskoláig futó szakaszon. A múltkor pl. egy bácsika tanította az unokáját biciklizni. Nem fizikailag, hanem közlekedni. Egy ideig muszáj volt mögöttük mennem, mert túl keskeny volt a bringaút, nem tudtam megelőzni őket. A bácsika a tanítást úgy végezte, hogy ment elöl, irtó csiga tempóban, és hátrafelé kiabált a kisgyereknek. Persze marhaságokat. Pl. Ugye a bringaút a házak és a főút között húzódik. Mi ugye megyünk, bringával a bringaúton. Ha a főútról valaki be akar kanyarodni a bringaúton túl álló házába, akkor nyilván fékez, indexel, megvárja, hogy a bringaúton esetleg közlekedő bringás elmenjen, majd befordul. Na, a bácsika nem így magyarázta, és nem is így tett. Mentek, és mikor a bácsika meglátta, hogy az autó indexel, satuféket nyomott, és megállt, mondván elengedi a bekanyarodni akaró autót. Egyrészt ezt nem így kell, tudta ezt az autós is, nem is értette mit akar az öreg. Másrészt ezzel az öregúr majdnem balesetet csinált. Ő ugyanis fékezett, ennek következtében a kisunokája majdnem beleszaladt, én pedig csak úgy tudtam korrigálni, hogy felkapattam a fűre, és elszeleltem mellettük. Persze engem az autós látott, és nem is kanyarodott be, hanem intett az öregéknek is, hogy kövessenek engem, mert azt úgy kell. :-D Annyira bírom, amikor valaki tanít valakinek valamit, de rosszul. Legalább ne tanítana marhaságokat. Csóri kisgyerek.
Aztán van egy bácsika minden délután, aki azt hiszem elindult a "hogyan érjünk a leglassabban a kocsmába, és onnan haza" című versenyen. Annyira lassan megy, hogy azt nyeregben ülve nem lehet követni. Ő mindig délután jár. Gondoltam most reggel megyek, és elkerülöm. Erre nem most is ment? ÁÁÁÁÁ! Alkesz bácsika. Ma mondjuk megelőztem, és mondtam neki, hogy "tessék már tekerni, megy az. Vagy közben aludni is tetszik?" Nem mondott semmit. :-D
Ma ennyi lett:
