2014.05.02.

Kiszel Juliannával útnak indultunk a tőserdőbe. Az volt az eredeti terv, hogy Juli gévagombát akar szedni. 9-kor találkoztunk a víztoronynál, az aluljáró város felőli oldalán. Aztán irány a tős. Le is értünk egész gyorsan, aztán kiderült, hogy jobb lenne a bringákat az erdőbe nem bevinni (tüske, stb.) Így az a döntés született, hogy én lemegyek a bringákkal a partra, Ő pedig gombázik. Így lett. Amíg gombázott, én meghúztam a csavart a sárvédőjén, hogy ne  súrlódjon. Mire visszaért, én elkészültem. Szegény nem járt sikerrel, mert mire odaért, már az összes gombát leszedte valaki, már csak nyomok, és száraz példányok maradtak. Végül csak beszélgettünk, és visszaindultunk. Mikor elkezdtünk hazafelé tekerni, már dörgött. Drukkoltunk, hogy megússzuk a vihart, de nem így lett. Már Szentkirályt elhagyva elkezdett esni az eső. Aztán kicsivel arrébb érve Juli megszólalt, hogy "Úristen, ott zuhog! És tényleg. Juli gyorsan elővette az esőkabátját, és irány. Igen ám, de volt olyan, ahol annyira esett, hogy semmit sem láttunk. Beálltunk egy buszmegállóba, amíg csendesedik. Szerencsére csendesedett is, hiszen mivel Julinak vissza kellett érnie, nem ülhettünk ott az örökkévalóságig. Tulajdonképpen végig esett, és ami rosszabb, nekem egyre inkább kellett pisilni. Már elérve a főutat, nagyon necces volt a helyzet. Mondom most már a bepisilés következik, annyira súlyos a helyzet. Aztán megláttam a Csepegi Csárda nevű helyet. Mondom bemegyünk, hátha beengednek, ha nem, a küszöbre pisilek. Beengedtek. Szerintem én az elkövetkezendő életemben mindig oda fogok járni, hálából. :-D Aztán hazaértünk. Nagyon jó túra volt. :-) Köszi Juli.

A bringaszerelés:

Juli a bringáinkkal (Juli bringája a feje tetejére állt!):

Ennyi lett a vége: