Képzeljétek, ma reggel már korán bringázni mentem. Eltekertem Nagykőrösre, meg vissza. Hazafelé pedig nem kanyarodtam le a szokásos úton a (Mátyás király körút, Gáza fejedelem útja, Szent István körút, Csokor utca, és úgy haza) útvonalra, hanem bementem a belvárosba, és kiváltottam Édesanyám gyógyszereit, valamint bevásároltam a szükséges dolgokat. A Pingvin előtt lezártam a bringát, elintéztem a dolgomat, és távoztam, gyógyszerestől. Aztán átgurultam a Malom központ elé, ahol a korláthoz zártam a bringámat. Szokásom szerint minden mozdíthatót (km óra, világító szalag, kulacs, lámpák) leszereltem róla, és bementem bevásárolni. Kb. 20 percet töltöttem bent, majd mikor kiléptem, látom ám, hogy valami nem stimmel. Rá is jöttem rögtön, hogy mi. Az alatt a 20 perc alatt valami enyveskezű, ellopta a bringámról a dudám fekete gumi fejét. A duda további része ott volt a kormányomon. Nyilván azt is vitte volna szíve szerint (van egyáltalán az ilyennek olyanja??) csak valószínűleg nem volt semmilyen szerszáma a kormányról való lecsavarozáshoz. Így csak azt vitte, amit hirtelen le tudott kapni. Maradéktalanul elégedett nem lehet magával, hiszen csupán egy gumi dudafejjel nem megy semmire a fém rész nélkül. Rossz hír, hogy én sem a gumifej nélkül. Gumifejet nyilván nem lehet külön kapni, így valószínűleg a fém részt is kukába kell dobni. Most őszintén, hát ember az ilyen? Mivel látnia kellett, hogy oda van csavarozva a duda a kormányhoz, és neki nincs szerszáma, miért nem hagyta akkor a fenébe, hiszen egy fejjel nem megy semmire. Egyszerűen nem értem. Vagyis dehogy nem. Ennek az egésznek nem volt semmi célja, csak a pusztítás, a lopás "öröme", mind1, hogy neki lesz-e haszna belőle, a lényeg, hogy kárt, bosszúságot és fájdalmat okozzon a másiknak. Maga az anyagi kár nem jelentős, hiszen egy kb. 1000-1500 Ft-os fém dudáról, egy ilyenről

van szó, de mégis. Duda nélkül nem sokáig tudok lenni. Szükségem van rá. Bosszúság, mert pótolnom kell. Nem az ára, hanem az utánajárás. Emellett a leginkább fontos tényező, hogy fájdalom van bennem ez ügyben. Igen, fájdalom. A duda ugyanis nem egy akármilyen duda volt. Számomra nem az ára miatt volt értékes, hanem attól, hogy egy baráti házaspártól kaptam. Ahányszor ránéztem, vagy használtam, eszembe jutott Ildikó és Csaba. A dudának eszmei értéke volt.
Most pedig ez maradt belőle.
Nagyon szomorú vagyok. :'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése