Kecskemét-Nagykőrös-Kerekegyháza-Kecskemét-Nagykőrös-Kecskemét

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy tegnap Bárándiné Évivel akartunk volna menni tekerni. Igen ám, de én pénteken este 11-kor tudtam meg, hogy a szombatra tervezett feladatom elmarad. Akkor már nem akartam Évinek írni, mert gondoltam már lehet, hogy alszik, így tegnap reggel írtam Neki, hogy akkor menjünk-e, de akkor már nem látta az üzimet. Délután írt, hogy mire látta az üzit, már késő volt. Közben volt dolgom itthon, meg a Mamához voltam ebédre hivatalos, így nem volt nagy gáz, hogy nem mentünk. Aztán délutánra is lett programom, a Mama kért kenyeret és tejet, így megvolt a feladat. Azok után viszont, hogy a dudám milyen csúfos véget ért, a Malomba nem mertem bringával menni. Egyrészt a lopás miatt, másrészt a szél miatt. Úgyhogy busszal mentem, lusta mód. Borzasztóan szégyelltem is magam emiatt, így elhatároztam, hogy ma beleteszek a bringámba egy 100-ast. Ennyit még soha egyedül nem tettem bele. Most nagyon akartam. Így már fél 6-kor felkeltem, megreggeliztem, felöltöztem, és valamivel fél 7 után elindultam Nagykőrösre. Fél 8 körül érkeztem oda, és leültem megenni a Jó Reggelt kekszemet, amit Édesanyám vásárolt nekem, még tegnap, mielőtt elutaztak volna.

Szóval 7:30, reggeli Nagykőrösön:

Aztán elhatároztam, hogy ez még nagyon kevés a mai napra, nagyon messze a 100-as álom. Így mivel még csak 7:40 volt, és én már megettem 2 kekszet, tovább gurultam, Kerekegyházára. 

Ott tök véletlenül összefutottam Kocsis Csabival, aki még egy üdítőre is meghívott. Utólag is köszönet Neked Csabi. Valamivel 10:30 után elváltam Csabitól, és tekertem haza, mert imádott Kerim ebéddel várt. Visszaérve Kecskemétre még a városközpontban lementem Papa sírjához a Barátok templomának urnatemetőjébe, elmeséltem Neki, hogy eddig mit csináltam ma, és mire készülök ezután. Tudom, hogy Ő már nem hallja, nem érti, és válaszolni sem fog soha-soha többé, de olyan jó volt. Utána őrült módon tekertem haza, és éppen koppra, de hazaértem ebédre. Ebéd után még picit beszélgettem Kerimmel, aztán hazajöttem. Ittam egy kávét (tudom, egészségtelen!) aztán elmentem újra Nagykőrösre, mert ebéd előtt épp 75 km-en állt az órám. Útban Nagykőrösre szembe jöttek velem a Saskői lányok, de nem tudtam azonnal fékezni. Amikor már tudtam, megálltam, de Ők valószínű siettek, és nem álltak meg. Vagy előbb álltak meg, és mivel látták, hogy én nem, tovább mentek. Remélem nem sértődtek meg. :'( Nem sokkal később jött szembe velem 2, kb. 55-60 közötti hölgy, akikkel összeintegettünk, és kölcsönösen "hajrá-hajrá" kívántunk egymásnak. Aztán elértem Nagykőröst, ma már 2. alkalommal. Ugyanoda parkoltam, és folytatva a reggeli hagyományt, ismét Jó reggelt kekszet ettem, a maradék 2-t a 4-ből.

 Aztán felnéztem az égre, és láttam, hogy eléggé el van borulva. Gondoltam ennek fele sem tréfa, a sárvédőm jelenleg nincs a bringán, jobb lesz az eső előtt hazaérni. Ez nem sikerülhetett, az eső gyorsabb volt. Katonatelepnél az iskola oldalában a tábla alá behúzódva megláttam ismét az előbb említett 2 hölgyet. Rám integettek, és kedvesen köszöntek. Odagurultam hát hozzájuk, és váltottunk pár szót. Elmesélték, hogy ők is bringáznak, hetente kb. 4-szer, és nagyon élvezik. Ezért beajánlottam Nekik a mi kis csapatunkat. Megígérték, hogy bejelentkeznek, és túráznak velünk. Pár perc után elváltunk. Ők visszafordultak Nagykőrös felé, hiszen Ők mint kiderült ott laknak (nem jöttek el Kecskemétig, csak mentek egy kis kört Katonatelepen, és az eső elől húzódtak a tábla alá), én pedig suhantam haza Kecskemétre. Jó volt már hazaérni. Kicsit elfáradtam azért. Bőven sikerült a tervem, ugyanis a mai táv:

Elégedett vagyok magammal. Már csak az átlagsebességemen kell javítani. A jelenlegi 18 az még elég gáz, de van időm. Még nincs 1 éve, hogy újra bicajozom. :-) Nagyon szeretném, és sikerülni fog. Nem adom fel. :-)