Már reggel 9:20-kor indultunk, és csak 3 után értünk vissza a túrázásból. Nagyon jó volt. Rekordszámú emberrel nyomtuk a pedált. Még soha ennyien nem tartottak velünk. F. a túravezetőnk 58 főt számolt, és Kocséron csatlakoztak hozzánk a Guriga Bringások is kb. 10-en. Szóval majd 70-en gurultunk el az uticélhoz, a Kutyakaparó csárdához. Odafelé könnyebb volt, mert a szél bennünket segített. Először megálltunk Kocséron egy parkban, meghallgattuk az ágyúdörrenéseket, ettünk, ittunk, majd tovább tekertünk a Kőröstetétlen nevű helyen álló Kutyakaparó csárdához. Bevallom őszintén, hogy nem értettem miért álltunk meg Kocséron, amikor a Kutyakaparó onnan már csak kb. 4 km. Mind1, F. úgy döntött, hogy megállunk, és mivel ő a túravezető, behúztam a féket. Ott kiderült, hogy több ismerősöm is van az újak közül. Ennek nagyon örültem. Aztán tovább tekertünk, és megnéztük a Kutyakaparót. Ott ismét hallottunk ágyúdörrenést, banánt ettem, és beszélgettem többekkel. Na de ami a legfontosabb volt, az új markolatomat Cs.Z. feltette. Hála és köszönet Zoli, ha már nem találtad ki, hogy mivel háláljam meg Neked a segítségedet. Kép a kormányról holnap. Persze én balga, a kormányszarvakat itthon hagytam, így a régit tettük vissza. Gondolkodtam, hogy akarom-e a régit, de úgy döntöttem, hogy akarom, hiszen szó szerint nem érzem magam biztonságban, ha nincs kormányszarv a bringámon. Most rájöttem, hogy miért nem szerettem a régi kormányszarvat. Nem jól volt beállítva. Majdnem függőlegesen állt, és az nekem nem volt kényelmes. (Majd' 1 év után rá is jöttem, jó reggel IceBear!!) Most majdnem teljesen vízszintes, és most jó. Aztán nem sokkal később elindultunk vissza. Az útirány Nagykőrös, aztán ott megbeszéljük, hogy mi legyen. 2 variáció volt. Az egyik, hogy Nagykőrös után kis kerülővel (Lajosmizse felé) jövünk haza, de ez csak akkor, ha a kedvünk, és az időjárás ezt megengedi. Talán a kedvünk megengedte volna, de az időjárás nem annyira. A szél ugyanis ezúttal nem volt olyan kegyes, éppen szembe fújt, ami elég erősen megnehezítette az előrehaladást. Na és mivel ez az idei első túra a téli "pihenő" után, és a meteorológus is erős, viharos szelet jósolt, valamint sok kezdő, újrakezdő bringásunk volt, sőt, gyerekek is voltak, arra a döntésre jutottunk, hogy ezúttal nem hosszítunk, hanem szépen Nagykőrösről hazafelé vesszük az irányt. Ez így is lett, csakhogy az előzetes hírekkel ellentétben, amik arról szóltak, hogy Kecskemét felé menet majd hátszelünk lesz, brutális szembe szélben kellett folytatni az utunkat haza. Viszont hogy valami jó is legyen, felmerült az igény egy fagyira. Ami a Kék Juharban meg is történt. :-) Kis energyvel feltöltve vághattunk neki a még előttünk álló útnak. Szerencsére azonban ez az út már nem hosszú, kb. 12 km. Még begurultam a többiekkel a Kossuth térre, és onnan haza. Épségben, 15:30 perckor hazaértem.
Ma ennyi lett:
Valamint itt van pár kép, a teljesség igénye nélkül:
Csapatunk Nagykőrösnél:
Marcsi és Imi egy pár:
Imi, Kati és én:
Marcsim tréfás csaj, de igaz ami igaz, kacsaságom határtalan:
Imi és Marcsi:
Kati és az Ő Schwinn Csepelje:
Évi a rózsaszín szaloncukor:
Ettem. Itt a bizonyíték: (A púp a szám jobb oldalán).
Feri albumot készített a 2012-es túrákról:
Évi és a vadiúj kera:
Imi a fagyizó előtt:
Évinek nagyon tetszett a túra, legalábbis én úgy veszem ki a képből:
Imi is jól érezte magát:
Maroknyi csapat a Kossuth téren:
István, Zoli, Kati és én:
ÉÉÉÉÉs az ölelés Marcsimtól:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése