Ma Kecskemét-Hetényegyháza-Kerekegyháza-Hetényegyháza-Kecskemét

Ma elég korán felébredtem (7 óra) így azt terveztem, hogy reggel elmegyek tekerni, és ma 2x is tekerek. Igen ám, de mikor a konyhába értem, szembesültem vele, hogy 4 fok van. ÁÁÁÁÁ! Na, akkor nem megyek sehova, legalábbis egyelőre. Majd ha kicsit barátságosabb idő lesz. Ez 9 körül jött el. Akkor már 10 fok körül volt a hőmérséklet, és úgy döntöttem, elindulok. Jó-jó, de hova? Legyen kicsit hosszabb, mint a tegnapi, elvégre hamarosan a 100-km-es túrák felé vesszük az irányt, így edzenem kell, nehogy kifulladjak a végére. Eltekertem hát Kerekegyházára. Az innen kb. 25 km. + a lakhelyemtől a belváros és onnan haza. Szóval megjártam Kerekegyházát, ami nagyon jó volt. Odafelé könnyebben haladtam, mert volt egy enyhe hátszelem, ami visszafelé megbosszulta magát, felerősödött és szembe fújt. Kicsit már fáradt is voltam, és meg is éheztem. Hiába a víz, reggel egy zsemlét és a szokásos kávémat, valamint indulás előtt némi csokit vettem magamhoz. Így visszafelé Hetényben megálltam az Univer Coop-nál, ami az orvosi rendelő mellett van. Vettem 2 sajtos kiflit, amit nyomban meg is ettem.

Amíg ott ücsörgök és falatozok a napsütötte padon, kijön a térre kb. 10 kisfiú és egy velem korabeli pedagógus. Biztosan az, mert szót fogadtak neki a gyerekek. A fiúk olyan 10 évesek voltak kb. Eszegetés közben felfigyeltem arra, hogy a fiúk egyre nagyobb szemekkel vizslatják messziről a bringámat. Fél füllel hallom, amit egymás közt beszélgetnek. "Kérdezd meg. Nem! Kérdezd meg te!" Végül az egyikük odajött, és megszólított. Megdicsérte a bringámat, és megkérdezte mennyibe került? Azt nem akartam megmondani neki, így csak annyit mondtam, hogy drága volt. Megköszönte a tájékoztatást, és elment vissza a többiekhez. Fél füllel ismét hallom, "Azt mondja drága volt, úgyhogy tuti nem engedi meg." Én ettem tovább, majd már majdnem menni készültem, amikor egy másik kisfiú ismét odajött, és megkérdezte, hogy mehetnének-e a bringámmal 1 kört? Hirtelen megütött a kérdés, de mivel egész normális kinézetű srácok voltak, és volt velük pedagógus, gondoltam miért ne? Persze a nyeregállítás megtörtént, hiszen nem akartam, hogy valamelyik összezúzza magát, (meg a bringámat sem!). Mindegyik ment 1-1 kört, az utolsó kisfiú 2-t. :-D Aztán nagyon megköszönték. Amíg a nyerget a saját kényelmemre visszaállítottam, a pedagógusnő odajött, és ezt mondta: "Nagyon szépen köszönjük, életre szóló élményt adott a srácoknak." Nagyon szívesen. Végül is ez csak egy bringa, és ugyan drága volt, nincs aranyból, én is használom, szóval nem kirakatban lakik.

Aztán 2 nagy sajtos kiflivel a pocakomban már szebb volt a világ, így hát tovagurultam Kecskemét felé. Annak ellenére, hogy a szél persze változatlanul szembe fújt, viszonylag gyorsan beértem Kecskemétre, ahol az épületek adtak némi enyhülést. Az arborétum-Nyíri út-Március 15-e utca, Budai út-Kandó- Kerkápoly utca, Ceglédi út-Mátyás király körút-Géza fejedelem útja- Szent István körút- Csokor utca-Gesztenyefa utca útvonalon tértem haza.

Ez a kör ma:

lett.

Délutánra még terveztem egy Nagykőröst, de aztán máshogy alakult a délutánom, nem mentem. Így ennyi maradt. Talán majd holnap. :-)