Ma Lakitelek-Tőserdő....

Ma kicsit be voltunk korlátozva, már ami a túrázással tölthető időt illeti. Nekem ugyanis legkésőbb 15 órára itthon kellett lennem. Mennünk kellett ugyanis nagybátyámékhoz. Naaaaaagyon volt is hozzá kedvem. Így egy viszonylag rövid túrát kellett tervezni mára. Lakitelek-Tőserdőre esett a választásunk. Az nincs innen messze, kb. 27 km oda és ugyanennyi vissza. + a Szőlőfürttől hazatekerés mind a kettőnknek. Úgyhogy kb. 30-30 km. El is jutottunk szerencsésen Lakitelek-Tőserdőig. Persze találkoztunk 1-2 furcsa, igen türelmetlen egyénnel, aki az autójának csak a dudáját ismeri, a fékjét nem. Út közben megálltunk fotózni, mert láttunk szép sárga virágokat, és rózsaszín virágú fákat is. Átgázoltunk egy kisebb füves területen, és reménykedtünk, hogy nem kapunk defektet. (nem kaptunk). Végül Lakitelekre érve, mivel nem találtunk táblát, 2 kedves hölgyet kérdeztünk meg, hogy merre van a part. Készségesen megmondták, sőt, még azt is elárulták, hogy szép már most is. :-) Mentünk tovább, majd Évi a körforgalomba szembe hajtott be, amiből hatalmas nevetés lett. (Nem jött senki rajtunk kívül a körforgalomban.) végül még a partra vezető bringautat is megtaláltuk, ami helyenként jó is volt, de inkább csak a tábla hirdette, hogy bringaút, a minősége erről nem árulkodott, így az úton mentünk inkább. A partra érve beleszagolhattunk valami émelyítő hússzagba, amit pörgető fesztiválra készítettek az ottaniak. Rengetegen voltak már a parton, de így is találtunk helyet. Megálltunk, leültünk, ettünk, majd tovább indultunk. Megálltunk a kávézónál is, mert Évi ivott volna kávét, meg némi 2 betűs kitérő is szükségeltetett. Ott olyan jól éreztük magunkat, hogy több, mint 1 órán át ott ültünk. Végül valamivel 1 után indultunk vissza. Lakitelek után ráleltünk az épülő kerékpárútra, amiről megtudtuk, hogy még csak 5-6 km van kész belőle, őszre tervezik, hogy Nyárlőrincig elkészül, utána pedig még tovább. Először gondoltuk, hogy elindulunk rajta, de végül mégsem, mert a Kecskemétig tartó 27 km-ből csak 5-6 van kész, és utána a maradék 22-t végig a 44-es főút mellett kellett volna megtennünk. Ezt nem vállaltuk be, a kamionok miatt. Nem egy életbiztosítás a 44-es út mellett menni, így inkább a már járt (Szentkirályra vezető) utat választottuk visszafelé is. Persze hazafelé is találkoztunk olyan őrülttel, aki fékezés helyett a dudáját használta, és majdnem karambol lett, éppen hogy befért közénk, és a szembejövő autó közé. Idióta. Ahelyett, hogy fékezett volna mögöttünk, megvárja, míg elmegy a szembejövő, és úgy előz meg. Komolyan mondom megérdemelte volna, hogy összeütközzenek, bár akkor a másik kocsi is megsérül, és Ő vétlen volt. Végül 14:50-re értünk haza. 15 órára már teljesen itthon is voltam. Ez egy szuper nap volt Évivel.

A képek:

És a kávézós kép: